Mire vágyom igazán...?
Jön reggel az üzenet:
- milyen volt?
- Isteni!
- és szilveszter, milyen lesz?
CSEND!
- na, mond már! hol, kivel?
CSEND!
- ne csináld már D., mond már!
- ne csesztess már...nem tudom még!
- nem tudsz válogatni?
- nem drágám, nincs miből válogatni!
- akkor gyere át, egyedül leszek otthon!
Nem vágyom rá, nem vonzzzzz!
Bele gondolok, hogy hol a csúcsokat járnánk meg, hol meg próbálnám összeszedni...ennek köszönhetően hullaként feküdnék hajnalban az ágyban...lemerülten...elgondolkodva...ezt akartam?
Valóban erre volt szükségem?!
Vágyom egy mosolyra...egy kis bizsergésre...kiszámíthatóságban a bizonytalanra...zenére, táncra...szemek csillogására, mely azt jelzi vágyik rám. Izgatja a látvány, ahogy a testem mozog, ahogy az érintésétől megremeg a testem.
Elindulnak a mozdulatok és őrült pörgésben végződik.
Ezt nem kaphatom meg...a barátnőmtől!
Van zene mely...
...rabul ejt, hatással van és nem tudok szabadulni tőle.
A ritmus, a trombita hangja...
Más dimenzióba repít, érzem érzékeimen, idegszálam megfeszül...
6,5 óra tömény beszélgetés...
...és csak az utolsó járatok szabtak nekünk határokat.
Ugyan fáradt vagyok, de mosolygok.
Libapék...de erős csajszi, fel fog állni...lehet nem ma, az sem biztos, hogy holnap, de meglesz. Tudom!
Jól esett a lelkemnek, törődhettem vele.
10 év, az 10 év, annyit voltunk együtt, napi 8 órában...a házasságunk sem tartott ennyi ideig.
Jó éjszakát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.