My secret

...mert, hogy a fáradtság nyert és nem a naplóm.:-(

Szerdára volt megbeszélve Mr.Eszessel, hogy átjön, mivel a Mikulás kedden már megérkezett, így azon drukkoltam, hogy lemondja, vagy esetleg elfelejtse a napot.
Úgy voltam vele, ha nem hív, nem jön én nem csörgök rá.

Direkt sem...
1. Nyűgös voltam.
2. Jobb ha a státusza miatt nem én rágom a fülét, hogy jöjjön. Ez nem egy leendő kapcsolat, max. kialakulófélben lévő szeretői valami.

Nem hívott, nem jött...bár hazafelé jövet biztonság kedvéért a tescoba még beugrottam, vettem egy kis harapni valót, ami férfi ember foga alá való, mert mi csak abonettet ropogtatunk.
Nem bántam, hogy nem jött, 20.00-kor bezuhantam az ágyba.
Másnap  este hívott a kedves, hogy péntek este mit csinálok, lányom merre lesz? Jeleztem nőnap alkalmából láttam a B.-ban ingyenes lesz a belépő pénteken és szombaton is, így odamennék. Konstatálta, nem szólt semmit, vasárnap?
Jeleztem, akkor már programom van. Semmi gond, akkor hétfő!?
Legyen az.
Bár nem értettem mi ez a nagy jönnék, találkoznék veled, nem mondta, hogy "éhes" lenne.
Én meg nem mondtam, hogy piros betűs napjaimat élem. Akkor majd hétfőn jön és mesél.

Péntek délután bevásárlási körútra indultam.
Nem kaptam farmert, amit már jó pár hónapja hajtok. Mivel a tánc által formálódom, egyik méret már nem jó, a kisebb meg még nem az igazi...sőt...az eddig megszokott angol turi fazonjai már egyre jobban nem előnyösek a számomra. Már a fenekem nem akkora, nincs mi kitöltse.
Fáradtan, nyűgösen, hasgörccsel értem haza, másra sem vágytam, mint alvásra.
Végül hiába ingyenes buli, 20.30-kor már a fejem a párnámon koppant és aludtam is reggel 7.38-ig, mikor a nap erőteljesen kezdett besütni a redőny lukacskáin.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy 11 órát aludtam egyhuzamban. Azt hiszem nem kérdés, hogy le voltam merülve.
Reggeli után ismét vásárlás...nadrágot most sem találtam. Főzés, mosás volt a további program.
Viszont kipróbáltam a bió és gazdaságos otthon elkészíthető öblítőt. És mondhatom tetszik.:-)

Szombat esti táncból viszont elég érdekes kavarás lett és az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy akkor legyen, mégis megyek.
Délután felhívták a figyelmemet, hogy nem ingyenes...csak rejtett infóként látható, hogy fizetős, ha oktatáson is részt veszel. Morogtam magamban. Majd párhuzamosan privátban Nőnap alkalmából köszöntött egyik táncos fiú, akivel az első pillanatban, még a legelső órán éreztem, hogy .... na azt érzetem, amiről már egyszer írtam, hogy valami dolgunk lesz még egymással. Nos azóta eltelt lassan 5 hónap, de csak érzem, hogy isteni vele táncolni, de ennyi. Semmi más, nem nyit, nem lépek, nem is beszéltünk eddig priviben.
De most igen...és aztán el is jutottunk a nő és férfi kapcsolat pikánsabb részéhez.
Semmi jónak nem az elrontója.
Hát, akkor ne is legyen.:-)
Hívott is egy másik buliba...de az is fizetős volt...és oda azért egyedül nem mentem volna el.
Hát így próbáltam a társaságból legalább egy valakit keresni, akivel mehettem volna. Találtam 19.50-kor....igen ám, de B.-ben a buli 21.00-kor kezdődött, hogy odaérjek, 20.10-kor indulnom kellett. 
Nanáááá...hogy csak a 20.23-as buszt értem csak el.:-)
Mint kiderült el és le nem késtem semmiről.
A buli gyatra volt, kevesen voltak és főleg lányok. 
22.20-kor én már vettem volna a kalapomat és távoztam volna a másik buliba, de aki velem tartott, még egy kicsit maradni akart, hátha itt is beindul az élet.
23.00-kor jelezte, itt már a fű sem fog nőni, menjünk. Nagy megkönnyebbüléssel indultam az ajtó felé, ahol Mr.Eszes édes mosolyába botlottam...de szó szerint, mert a sötét utcára kilépve alig láttam valamit.
Ő meg édesen kapott a karjaiba és próbált talpra állítani és egyensúlyomat megtalálni.
Marasztalt, hogy még ne menjünk, táncoljak még vele egyet. Nem tudtam nemet mondani neki.
Azt éreztem kihagyok valamit, ha most elmegyek.
Kísérőm megértő és türelmes volt, látva Mr.Eszes külsejét Ő sem tudott nemet mondani, így visszafordultunk. 
Nem bántam meg...felemelő élmény elveszni egy FÉRFI karjában...csak ringani és közben szorosan magához húz, szorosan hozzábújhatok és csak beszél és beszél és beszél, mindegy volt, hogy milyen zene szól, csak mesélte az elmúlt hét történését. Azt éreztem, hogy nem zavarja, hogy a kívülálló szemével nézve igen csak intim viszony lehet közöttünk. Csüngött rajtam, csüngtem rajta. Szó szerint körbe pisiltem. Ő az ENYÉM!
Bár, mindenki táncolhat vele, de Ő akkor is az ENYÉM!
Lelkem kacagott és nagyon elégedett volt magával.
Aztán elkezdett türelmesen, visszafogottan tanítgatni, csiszolni, mert nem elég, hogy ha tudod a lépéseket...egy tökéletes tánc az apró részletekből áll össze.
Persze, hogy merev voltam, persze, hogy meg akartam felelni neki, persze, hogy jól akartam táncolni...na náááá, hogy ebből Ő csak a görcsösséget vette le.
Aztán magához húzott és oldotta a feszültséget.
Nem volt semmi közszemérem sértő, de a mozdulatában ott volt sok minden, amit tudtam a 4 fal között megkaptam tőle pár napja.
Ennek ellenére a tudásom nem változott pillanatok alatt. Amit nem tudok, azt nem fogom tudni akkor sem, ha türelmes és édes. Egy órás próbálkozás után feladta, elnézést kért, de most fáradt ehhez. Érthető, Ő is kikapcsolódni jött és nem "kínlódni".:-)
Jeleztem is neki, hogy menjen én nem akarom feltartani.
Nem tartom fel, jó hogy itt vagyok, csak a tánc az most még nem tánc velem, figyelnie kell rám is és irányítania, ami dupla "munka".
Aztán súgtam, ha jót akar táncolni kérje fel a kísérőmet, akivel távoznék a másik helyre.
Megtette, majd jött és mosolygott ezerrel...nem bánta meg, igazam volt, vele már élmény volt táncolni.:-)
Fájó szívvel, de ott hagytam. Nem tehettem meg vele szemben sem, hogy azt érezze illemből velem kell táncolnia...a kísérőm is ment volna már, neki nem volt élmény, hogy ott ül és vár, míg én jókat flörtölök Mr.Eszessel.
Hát így eljöttünk.
A másik helyen, ugyan megtaláltuk az invitáló Úri embert, de táncolt, így fogalmam sincs, hogy látott vagy sem. De nekem túl profi társaságnak tűnt a hely, így kezdő, csetlő-botló létemre gyorsan nyúlcipőt húztam a lábamra és hazajöttem.
Így is sikeresen hajnal 3-kor zuhantam az ágyamba, de hatalmas mosollyal.
Lelkem azért érzi...na ezért nem szabad nekem Mr.Eszessel sokat együtt lennem.
Esztétikailag túl jó a pasi, hogy ne legyen veszélyes a lelkemnek.
Mr.Invitáló meg szintén csak szexet keres, míg a szerelmet nem találja meg. A szerelmet meg nem szeretném, ha mellettem találná meg, így maradjunk csak az ágy szintjén.:-)
Mindenesetre nála a labda, tudja, hogy nyitott vagyok...ha akar, akkor jön.:-) Hanem, hát nem, nem erőszak semmi.:-)

Ma meg lett erősítve az ágyam, mert Mr.Eszessel történő lepedő gyűrögetés közben sikeresen meghajlott az ágyneműtartó falemeze...amiből adódik, hogy nagyobb, vagy rendszeresebb terhelés által, akár be is szakadhatna. 

Azt hiszem, ma ismét korán fekszem, kipróbálom az "új, szép" ágyamat.:-)
Hogy mikor lesz felavatva azt még nem tudom. :-)