...A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg október 31. éjszakáján, bár mára már az egész világon elterjedt.
...mindenszentek...Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként.
...A halottak napja keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. A katolikusok november 2-án tartják.

Tegnap este is és ma is a temető mellett mentem el.
Azt a tömeget és "fel/kivonulást", ami ott van számomra elgondolkodtató volt.
Családok, kis gyerek, nagy gyerek, látszik, hogy apuka, anyuka egyébként kocsival jár, de most képes volt BKV-ra szállni. Kiöltözve, smink és ünneplős ruha az öregeken is.

És akkor belém hasított egy gondolat...
KÉPMUTATÁS!

Valentin napkor mindenki nyavajog, hogy idióta felvett szokás. Hogy nem azon a napon kell szeretni a kedvest, hanem az év többi napján (IS). Hogy csak sok hűhó a semmiért, hisz ha van érzelem, akkor az ne csak azon az egy napon legyen már kifejezve. Mézes mázas...mert majd Ő tudja, hogy miként és hogyan szeresse a párját.
Stb.

Nos, még ha katolikus és jóval régebbre visszanyúló hagyomány/ünnep...mégis az volt az érzésem a buszon ülve, hogy semmi különbség nincs a kettő között.
A távozott szeretteinkre miért ezen a napon kell ilyen sáskajárásként emlékezni?!
Miért érzik ezt a hatalmas nagy (számomra képmutatást) gyászt, és megemlékezési kényszert ezen a napon? És tegnap, és holnap?!

Számomra sokkal bensőségesebb és valós emlékezés volt, hogy ma 2 gyertyát gyújtottam a 2 elment nagybátyámért...gyerekkel összebújtunk és a lángot nézve sztorikat meséltünk. Melyikre miként emlékszünk, milyen emlékeink vannak róluk?!
A gyertyák még égnek...