...hogy mi volt a bajom péntek esti "vasárnapoddal"?
Tegnap reggel a teraszon meditálva ott volt már a kobakomban a válasz.
Lebontottál egy fontos falat.
Amit nem akartam (volna), amit eddig nem bontottak, nem is akartak, de nem is akartam volna, hogy átjussanak rajta.
De Te jöttél és a napok óta tartó levelezés, éjszakákba nyúló chatelések elértek egy bizonyos rétegig, ahova régóta nem jutott senki.
Nem tudom, hogy tudatosan vagy akaratlanul tetted, de megtörtént...
Talán ezt Te is érezted, mikor szerda éjszaka kifakadtam neked...mikor nem tudtam a bennem felgyülemlett feszültséget már visszafogni, mikor nem érdekelt, hogy mit gondolsz, vagy hogy fog érinteni, csak írtam és írtam, kiöntöttem mindent magamból, ami akkor ott volt bennem.
Bassza meg, bejutottál a bizalmi szintemre.
Megtörted az ellenállásomat, átszakítottad azt a falat, amit féltve őrzök. A legfontosabb védőfalamon rés keletkezett és Te akkor beláttál rajta...és ez még nem elég. Pénteken mikor megláttalak, akkor már tudtam elvesztem...nem csak beláttál, hanem azt akartam, hogy gyere is át rajta...és Te jöttél...és nem tudtam ellenkezni, ellenállni...képtelen voltam rá.
Nem tudom mit hoz a holnap és nem tudom mi fog történni ma...kicsúszott a kezemből az irányítás...itt állok pőrén és bizonytalanul.
Nem szeretem ezt a "kiszolgáltatott" helyzetet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.