My secret

...ott van az életemben. Úgy látszik, ha nekem nem is megy, a dolgok történése nullán tartja a kilengéseket.

Mikor a felhők felett lehetnék, mikor vigyoroghatnék ezerrel, mikor a világot is körbe ölelném legszívesebben érzés ott van a levegőben...akkor is képes visszahúzni, egyszerű, prózai mondattal, vagy annak hiányával.

Tegnap akár úgy is érezhettem volna, hogy megtört a tavalyi év sikertelen sorozata, valami újnak a kezdete indult el.
Egészen pontosan pár óráig így is voltam, aztán rám tört egy mélabús hangulat és a szavaik visszacsengtek, rájöttem, bilibe lóg a kezem.

Lassan egy hónapos levelezés, chat, viber, telefonos beszélgetés után volt egy viharos, de felkavaró találkozásunk még szilveszter előestéjén.
Az az este kellő befejezése volt az évnek.:-)
Vibrálás, bizsergés, csajos buli, nyálcsorgatás...bár meg kellett jegyeznem, hogy Mr. Böngyöri teste még mindig toppon van...táncolás és pasik kezeinek a levakarása.
Ezek után vibráló üzenetek...de szilveszter magába fordulás, így kommunikáció hiány.

Az új évet végre lendületben indította, nevezzük Mr.Néma Leventének, mert igen gyakran némaságba burkolódzik.
Hétfőn végre jött a kérdés, mikor érek rá? Szerda estét fixáltuk.
Reggel arra ébredtem, hogy fogalmam sincs mikor és hol és hogyan találkozunk. Elmerengtem, hogy akkor mi is legyen?! Mire eldöntöttem, hogy délben rákérdezek, jött az üzenete, amitől ordítani tudtam volna, mert váratlan probléma miatt lemondta az esti randit.
Mikor nem tudom, hogy szívatnak, szórakoznak vagy valós, hogy a dolgok közbe szólnak, akkor hisztis pitshává válok.
Vegyes érzések kavarogtak bennem, küldjem a fenébe, mert hülyére vesz, teszteljem, hogy mennyire akarja ezt az egészet, vagy együttérzően sajnálkozzak és csücsüljek a fenekemen kitudja megint meddig?!
A testem sajgott a vágytól, az agyam lüktetett az idegtől, gyomrom pirinyóra ugrott össze a feszültségtől.
Kérdeztem, őszinteséget szerettem volna...megkaptam és én hittem, mert hinni akartam, mert reméltem, hogy valóban egy korrekt, felnőtt emberrel állok szemben és nem egy játszadozó kisfiúval.
Döntöttem, soha nem csináltam ilyet, de vesztesek nyugalmával feltettem egy kérdést. Úgy voltam vele, ha nem játszik, akkor él a lehetőséggel, ha pedig kitér, felesleges itt hitegetni egymást, hogy lesz ebből valami...nem, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Látszatra úgy tűnt, nekünk ezt el kell engednünk.
A válasz meglepett, és még idegesebbé tett...mert élni akart a lehetőséggel.
Kislányos remegés, idegesség fogott el, mint egy 16 éves szűz tini, úgy rohangáltam a lakásba, készülődtem, mert pár órán belül viszont láthatom.

Jön, átjön...hozzám...itt lesz...és meg fog kefélni...alaposan és hosszan.

Tudtam, ha csak fele annyira is hat rám, mint személyesen, mikor egymással szemben ülve kakaóztunk a galérián, és térdünk összeérve villámcsapás ért, mikor a jobbjáról a bal oldalára irányított a lapockámnál fogva és én azt éreztem szikrákatt szórok...akkor nagyon fog működni az ágyban is a kémia.

Működött, nagyon is...!
Minden porcikája, minden porcikám reagált.
Tudta, hogy jó lesz, de hogy ennyire(!?) álmában sem gondolta.
Most, hogy rá gondolok is libabőrözöm.

Elment úgy, hogy nem maradtunk semmiben.
Nem mondott semmit, nem kérdezett semmit...
Ennyi?
Ennyi!

Köszönöm egyensúly! Bazd meg a nullás szintedet! Mikor fenn lehetnék, akkor is lerángatsz!!!!