...és megadatik!
Mondhatnám, most teljesen igaz.:-)
Mert, hogy múlt héten kértem, hogy legalább ezen a héten egy kis töltést hagy kapjak Mr. Böngyöritől, és megkaptam.
Érezte, rám érzett, hogy padlón vagyok, jött a kérdés: mitől vagy ennyire szét csúszva?
Estémet nem ígérem mert hulla vagyok, de mesélj, hátha ez is segít.
És én soroltam...egy részről mert vele szemben megtehetem...más részről jól esett kiírni, átélni, megélni a fájdalmam és vele együtt kicsit letenni a terhet és megkönnyebbülni. Fene egye meg, igaza van.:-)
Na meg aztán, talán kicsit ismer, ahogy én is kicsit ismerem...ezért kiírtam.
Soroltam...anyukám, barátja, munkahelyi kis pöcsök...és igen, keféletlen vagyok.
Hogy meghatottam, hogy emberileg átérezte...most ezt nem fogom firtatni, akkor sem tettem, de jött a válasz, hogy ez komoly mély pont, találkozzunk.
Az este (talán "kapcsolatunkban" az első) igazán rövid volt.
Mert neki alapban levegőben volt még egy program, de nem akarta lemondani a talinkat....emberileg nem tehette meg velem.
Mégis...jól esett...segített...töltött...és meglepett.
Egy képecske jött velem szembe másnap...jót mosolyogtam rajta...olyan kis vicces:
Akkor most Ő szeret? :-D :-D ;-)
Nem,
Nem! Tudom...ez nem erről szól. És nem is merül fel bennem.
Sőt...én venném a nyúlcipőt azt hiszem, ha bármi jele is lenne.
Nem vehetem el Tőle a jövőjének és boldogságának a lehetőségét.
De hálás vagyok neki.
Ismét kellő időben szedte össze a lelkemet...és tette rendbe...egy időre.:-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.