My secret

...azt nem kell erőltetni - szokták mondani.

Hm...azt hiszem, elengedem, feladom, elfogadom, hogy nem az én "utam".

Az úgy volt, hogy tavaly megláttam, egy gyönyörűséget...csillogott a szeme, egyedi rajzos volt a pofija, csoda szép volt a bundája. Szerelmes lettem azonnal.
Egy édes, kölyök spitz keverék volt Roger...nem, nem a nyúl... a kutya.
Elmentünk, találkoztunk vele, kajla, élénk, fürge és még nagyon neveletlen, nyeretlen fél éves.
Kicsit csalódás volt, mert azon kívül, hogy körbe csókolt minket és kicsit elidőzött az ölünkben, de láthatóan az a szomszéd is lehetett volna, nem nekünk szólt, figyelt mindenfelé, csak éppen ránk nem.
Ettől függetlenül a szívem azt súgta, szeretem.
Aztán osztottam, szoroztam.
Roger szemével néztem végig a lakást. Feltűnt, hogy nincs konyhaszekrény ajtó, mely takarná a vegyszereket, edényeket, a kukát. De nincs, én tudom, de engem nem zavar, viszont egy alig fél éves kutyának ez több mint veszélyforrás és kipakolási lehetőség.
Akkor nézzük mit lehet tenni?
Marad csak az előszoba...aha...ami alig 2 nm, és van benne egy cipős szekrény is, így marad neki éppen 1,5 nm közel napi 10 óra egyedüllétre?!
Hm...na itt állt meg a szerelem és jött be a józan ész.
Ez nem lehet, egy állatnak ez kevés, ez kínzás. 
Így megköszöntem a lehetőséget, de visszaléptem az örökbefogadástól.
Szívem szakadt meg, de el kellett engednem.

Nem sokára rá, látható volt, hogy egy agilis 32 éves fiúcska/férfi kezdemény kapta meg a kutyust.
Reméltem jól döntöttem.

Januárban viszont jött egy fekete, gombszemű, fehér papucsos szépség.
A helyzetünk mit sem változott, így csak távolról gyönyörködtem benne.
Most viszont még mindig hirdetik, befogadott keresnek neki.
Jelentkeztem, mi lenne, ha idi mamája lennék?!
Akkor az a kérdés, hogy ugat vagy sem, hangos vagy sem...bírom a kötöttséget vagy még mindig menekülök?!...kiderülne.
A konyhaszekrény nyitott részét majd eltakarom valamivel, vagy felgyorsítja a bútor bejezésének a kérdését.
Úgy volt, hogy ma találkozunk Flórával, nézzük meg, hogy személyesen is tetszik a kicsi hercegnő, mert hogy Ő viszont hiper aktív.
Játszottam a gondolattal...ha ennyire kis mozgékony, akkor kutyaiskola kell neki...már találtam is egy könnyen megközelíthetőt. Fekhelyet is tudtam hogy honnan vegyem, ha esetleg szerdán már hozzák a csöppséget.

És azt is éreztem, hogy a neve nem megfelelő neki...Szaffi lenne neki az ideális, még akkor is, ha az egy fekete lány és egy fekete cica neve volt...ez a kutyus egy kiscsaj...minden bájával.

A sors nem így akarta.
Ma kaptam egy telefont a találkozó előtt alig 4 órával, hogy gondolkoztak...és a napi 10-11 óra egyedüllét ennek a kutyusnak nem szerencsés, mert Ő nagyon aktív. Na meg, egyébként is...egy kutyának 8-9 óránként pisilnie kellene mennie...így jobba ha nem gondolkodnánk tovább kutya vállalásban.
Sajnos egyszerre megyünk el és majdnem egyszerre érünk haza, így nincs megoldva a rövidebb távollét.
Így viszont Flórát inkább nem adnák ki nekünk.
Esetleg más kutyát, de mindegyiknek kínzás a 10-11 órás magány és vizeletvisszatartás. A pelenka meg ne napi szintű menetrend legyen, hanem csak szükséges kiegészítés, mint másoknál még a szobatisztaságra neveléskor.

Szóval...sem Roger, sem Flóra nem lett a miénk, még ideiglenesen sem. 
Pedig segíteni (is) szerettem volna, egy hely felszabadult volna náluk és menthettek volna új kutyát a helyére.

De tény...igen, keveset lennénk vele.
Heti 4x sokat lenne egyedül...viszont a többi napokon meg igen töményen.

Mindegy, ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
Ez is egy jel, amire oda kell figyelni.

A kérdés csak az, hogy azért nem kaptam meg, mert nem így kellene a szeretetet megkapnom...ergo nem az én utam?!
Vagy...mert még mindig nem állok készen az elköteleződésre?!
Csak 10-15 évig felfordulna az életünk!
Reggel korábban kelni, délután rohanni haza, este még legalább egy órát sétálni, fárasztani...(azt nem mondom, ha esik, ha fúj, mert ez nem érdekel)
És nincs hosszabb kiruccanás külföldre, sem vidékre, csak ha nagyon meg van tervezve és kutyabarát a szállás.
Sokkal tudatosabban kellene léteznem, élnem.

Nem tudom, hogy ez menne-e?!
Tény, ha az ember szerelmes, akkor sok mindenre képes!