...két különböző fogalom az életemben.

Nagyon ritkán szoktam szoknyát hordani. Ennek több oka is van.
Szeretem, mert nőies, de nem szeretem, mert harisnyás időben macerás, nyáron meg nincs mi felszívja az izzadságot.
A tegnapi, pont ideális idő volt ahhoz, hogy szoknyát vegyek.
Ez a szoknya még soha nem volt rajtam, talán egy hónapja vettem, mert nagyon megtetszett a fazonja.:-) Jól is állt, csak kicsi volt, így feszült, kinyomott bizonyos dolgokat.
Tegnap mikor beleugrottam, éreztem már talán bő is (estére kiderült, körbe forog rajtam), így maradtam benne. Nagyon csini felsőt vettem fel hozzá. Tükörbe nézve, teljesen meg voltam magammal elégedve.:-)))
Dögös vörös.:-))))
Mr.25-ke édesen megállt az ajtóban, mikor meglátott és próbált nem feltűnően végig mérni, persze segítettem neki, mert felálltam és kimentem egy pohár vízért, így volt lehetősége és ideje észrevétlenül végig mérnie.:-)))
Szeme ismét kis édes kacérsággal csillogott, huncut mosoly ott volt a tekintetében.
Örültem neki, mert mostanában kissé langyult a mi kis "játékunk".
Pedig a NŐ-nek ez kell, szükségünk van erre.
Aztán még kávézáskor is kijött utánunk és velem szemben megállt, mosolygós szemét éreztem magamon.

Jól éreztem magam tegnap, kezdek ismét formába lendülni.:-)))))))))

Ma ugyan nadrágban jöttem, de a párom meglepően közlékeny és közeledő volt, nem úgy mint tegnap este.
Az udvaron a reggeli gyors növény locsolgatás közben, jött és átölelt, fenekemet simogatta és dicsért.:-))) Jó érzés volt, csak a belső hangok, elrontották a pillanatot.
Este miért nem tud ilyen lenni? Most ez csak pillanatnyi állapot és a dicséret része, vagy ez már egy jelzés, amire felbátorodva tervezgethetem az esti örömöket?!

Tudom, hogy nem így kellene (belsőleg) reagálnom, de már nem merek remélni sem.
Mindenesetre a szoknya és a tegnapi öltözetem hatásos volt, mind számomra, mind a környezetemre.