...talán lesz majd esőnap.
Lassan már ilyen érzelemmentes helyzetjelentéssel kommentálhatom az otthoni helyzetet.

Nem pufogok, nem dühöngök, csak simán tudomásul veszem a helyzet morbiditását.
Már megint idejét sem tudom mikor volt orgazmusom..igen, a libidóm a béka feneke alatt, így még a kicsi kezecskémre sem vágyom, sem a fiókban meglapuló barátomra.
Tegnap apró, halvány reménysugár felcsillant bennem, hisz a lakás üres lett, átadhattuk volna magunkat az élvezeteknek.
Mikor hazaértem éreztem is, hogy a párom kicsit másként ölel meg, a cicim is észre lett véve, de nem különösebben tanúsítottam neki nagyobb jelentőséget. Már nem vagyok olyan balga, hogy ilyenekre oda figyeljek, lelkesedjem és aztán pofára essem. Majd ha akar valamit jelzi, mondja, kezdi.
Aztán az ágyba kerülve is éreztem, hogy mintha...de nem egy határozott érzés volt, a jelzése és kezdeményezése meg egyáltalán nem volt érthető, értékelhető.
Végül megkérdezte, hogy akkor most alszunk, vagy esetleg szeretnék egy kis kényeztetést.
Hm...gondoltam...tehát akkor nem szeretkezni szeretne, csak az én kedvemre akar tenni?! Ennyi idő után azért eszébe jut, hogy esetleg (ha már neki nem is hiányzik) nekem még igen? Mivel nem volt határozott, mivel én is a béka feneke alatt vagyok, így ez a fajta lehetőség, EBBEN a formában nem hozott lázba.
Tudom magamról, ha én akarok valamit, akkor azt határozottan jelzem, közlöm, kezdem és véghez viszem. Talán, ha most Ő is így járt volna el, akkor nem is kellett volna kérdeznie semmit, már rég a lábam között lett volna és a csúcsok környékén jártam volna.
De nem így lett.
Jeleztem, hogy nincs ellenemre, de most per pillanat olyan mélyen van mindenem, hogy azt elég sokáig kellene ébresztenie.
Elképzeltem, hogy masszázsolajjal végig keni a testem, combomat határozott mozdulatokkal, de érzékien végig gyúrja, fenekemig végig siklik a keze és közben finoman, mintha véletlen lenne a puncimhoz is be-be csúszik.
Nos ettől azért kissé megemelkedett a pulzus számom, de aztán rájöttem, bilibe lóg a kezem. Csak rá kellett nézni, és az efajta játékokhoz sem ereje, sem kedve, sem erőnléte nem lett volna. Max. egy 10 perces kényeztetés fért volna bele az életébe, ami meg engem nem villanyozott fel.
Így nem szóltam, nem jeleztem, hogy mihez lenne kedvem.

Végül annyit mondott: akkor majd máskor bepótoljuk.
Majdnem kicsúszott a számon, hogy: következő alkalom 2 hónap múlva lesz?