My secret

...egy kád.

Csibém elment, a barátjánál alszik...kiürült a lakás.
Sarokban halkan, vagy éppen egyre hangosabban szól a zene...
Laptopom mellett egy pohár vörösbor...

Radiátoron ég a párologtatóban a gyertya, az ablaküveg visszaveri halvány sárgás fényét...
A szobát csak egy sólámpa fénye világítja be...
És most egy forró fürdőt vennék...körülötte mécseseket gyújtva...zene szólna, és a borospohár is a kád szélén landolna.

De nincs kádam.

Így szürcsölöm a vörös nedűt...melyet tegnap kedvenc nagybátyám tiszteletére bontottam.
Nem, nem voltam kint nála a temetőben.
Számomra Ő az első (igazán) saját halottam, de a véleményemet, hozzáállásomat nem befolyásolta.
Szerettem​ Őt, egy rendes ember volt...csak a jó és a szeretet áradt belőle.
Mégsem hiszem, hogy neki attól jobb lenne, ha órákat zötykölődve, a sok siránkozó öregasszony között az urnafalnál ott ácsorognék, időzve egy kicsit, majd hazazötykölődnék.
Azt gondolom, hogy sokkal jobban az Övé volt tegnap este a pillanat, mikor felbontottam a bort, töltöttem és rá gondolva ízlelgettem a bor zamatát.
Majd egy gyertyát meggyújtva megpróbáltam felidézni az elmúlt évtizedek kellemes pillanatait.
Volt ami mosolyra késztetett és volt olyan is, mely hiányérzetet keltet...és volt olyan is, mikor könnycsepp gördült az arcomon.

Néztem a vörösboros poháron keresztül a gyertyalángját és ott játszott előttem az arca.
Velem volt egy kicsit...

Igen, a halottak napjai is olyan számomra, mint a Valentin nap....álszent.
Ha gondolunk rá (még ha nem is nap, mint nap), akkor nem kell azt egy évben, egy naphoz kötni.
Ha meg már feledésbe tudott merülni, akkor meg ne ezen az egy napon akarjuk bepótolni és a lelkiismeretünket rendbe tenni.
Hogy a szomszédok és a rokonok, meg a Juliska a falu másik szélén mit gondol, ha az ember nem megy ki a temetőbe?
Pont leszarom. Engem nem érdekelnek...számomra az a fontos, ami itt belül van, vagy ami nincs!
Utálom a képmutatást és az ilyesfajta megfelelési vágyat!!!

Hm...mondom​, hogy kád kellene egy kis lazításra. :-)