...egy darabig.
Az elmúlt napokban annyit sírtam, mint már jó ideje nem tettem.
Nem, nem az önsajnálatban merültem el, csak simán megnéztem pár filmet...
Kezdődött egy "klasszikussal": Ghost...
Vannak filmek, melyeket ha tehetem mindig megnézek, akár régi és már a könyökömön jön ki, akkor is.
Ilyen még a Pritty Woman. ))
Tudom, tudom...ez annyira csajos. De vállalom.
Majd folytatódott a bőgés szombat este a Bakancslista által.
Szerintem ehhez nem kell sok mindent hozzáfűzni.
Zseniális film...fantasztikus színészi alakításokkal és elgondolkodtató "üzenet"-el.
És tegnap este a váratlan áramszünet után megnéztem a Szerelem és más drogok című filmet.
Kedvelem Anne Hathaway-t, és ebben a filmben nagyot alakít. Bár a szinkronja kicsit fura néha, de illik ehhez a jellemhez.
És itt szakadt ki belőlem talán először igazán az elmúlt hónapok fájdalmai.
Cipeltem, eltemette, lenyomtam mélyre...de tudtam, hogy felszínre fog egyszer törni, akkor mikor nem is számítok rá és amikor nagyon nem akarnám, és amikor már nincs is jelentősége.
Tudtam eddig is...és most is...nem az fájt, ami történt, hanem ahogy.
Mindenki megérdemli azt, hogy azt mondják: ennyi volt édes, VISZLÁT!
Új nap.
Új érzések.
Új érzelmek.
Új emberek.
Új tervek.
És süt a nap!!!!!!!
(még!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.