...tegnap szembesültem vele, hogy csak magamra számíthatok!
Játszhatom én itt a nagy független amazont, miközben belülről meg egy elesett kislány vagyok, aki támaszra vár és támaszt remél. Azt hittem, hogy van támaszom, ha bajban vagyok, ha segítség kell. Tévedtem...
Elmúlt 2 hónapban vártam türelmesen, ami nálam nagy szó!!! Aztán pofán csapott az elét. Nincs támasz, nincs segítség és ne is várjak...mert amit sejtettem beigazolódott. Aki nem keres, aki nem jelentkezik, aki csak ígér, de nem cselekszik..az csak kifogásokat gyárt, de időközben mar magasról szarik rám. Ezt kicsit megfűszerezve hazugsággal.
Ismét önálló, tökös csajnak kell lennem!
Az elmúlt 10 évben ezt elfelejtettem, nem volt szükségem rá..de most újból magamra kell találnom.
Éjszaka felhúztam magam ezen...
Nem vártam, nincs elég magas létra?! Hat akkor párnákból építek egy kupacot, amiről elérem a lámpát, melyet 2 hónapja már ki kellett volna cserélni, mert kiégett. De vártam, segítséget...hiába. Most felmászta. A kupac tetejére, remélve nem billenek meg és az éjszaka közepén nem vágódok le a padlóra, s nem kell napokig a földön fekve törött tagokkal várni a gyerekre.
Sikerült, elértem, kiszedtem...és most megyek az égővel a kezemben újat venni.�
És most nagyon büszke vagyok magamra...
Mit nekem férfi, két kezem, két lábam van és egészséges.
Megoldom!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.