My secret

...a 2016-os évnek és nagyon remélem vele sok minden lezárult.

Egy részről azt látom, érzékelem, hogy a tavalyi év sok szempontból megpróbáltatás volt az életemnek/életemben.
Másrészről meg nem bánom, mert fejlődtem, erősödtem, jeleket kaptam és visszaigazolt az élet, hogy kibírom, ha azt érzem, hogy belepusztulok, akkor is!
Voltak nagyon mély pontjaim, amikor azt mondtam elég, nem bírom...
Voltak, amikor összeomlottam és nem hittem, hogy lesz erőm felállni és tovább menni, vagy újra kezdeni...
Volt, amikor azt hittem, hogy már túl vagyok és most már minden csak jó lehet, de jött egy fordulat és rá kellett jönnöm, még mindig a gödör alján csücsülök...

Aztán szépen lassan az év végére sok minden kitisztult, lassan lezárult...de nem vagyok (még) meggyőzve, hogy itt a vége?!

Vannak személyek akikkel a közös utazásunknak vége.
Tudomásul kell venni.
Nem kell haragudni, bántani a másikat, egyszerűen ez ennyi volt, más utakat járunk, más a célunk, más a fontossági sorrendünk.
Csak tudjuk elfogadni és ne bántsuk egymást, igazságtalanul meg főleg ne.
Az, hogy valaki szembe köpi és szó szerint törli az elmúlt 10 évet az életéből? Hm...az Ő döntése, tiszteletben kell tartanom...még akkor is, ha nem jár el korrektül és szeretet feliratú zászlót lobogtatva a kezében észre sem veszi, hogy bánt.
Vagy ha az életében megszokott játszmákat észre sem veszi és velem szemben is alkalmazza, féltékenységgel, vádaskodással megfűszerezve.
El kell engedni, nem lehetek mindenkinek megfelelő és nekem sem lehet mindenki megfelelő.
Vannak dolgok, amiknek az ideje lejár és vannak dolgok, amiket nem kell erőltetni.

Van aki a lezárt kapcsolatot felmelegítette és az év végét még megszínesítette nekem.:-)
Kicsit elégtételt kaptam Tőle...kicsit visszaigazolást, hogy nem voltam közömbös neki.

Mr.Meglepi végre megkapta a kulcsát és vele egy időszak zárását.

Mr.Szomszéd pedig egyre jobban a barátom...és én az a punci leszek a számára, akit soha nem kap meg.:-)

Jöttek újak, mentek újak...
Volt, aki hidegen hagyott, volt aki megnevettetett, volt aki magával ragadott és volt aki kicsit elvitte a szívem pici szegletét.

Hogy az új év mit fog hozni, mit tartogat számomra?
Nem tudom.
Bízom benne, hogy jobbat, tartalmasabbat, több fent érzést, mint semlegeset.
Mert...bár ugyan a 2016. évben az egyensúlyra kellett törekednem és ennek megtartását kellett megtanulnom...számomra ez egy kiborító, mérgező, energiát zabáló, fárasztó és nyomasztó érzés és feladat.
Nekem, aki lendületes, érzelmekben gazdag, szélvész hercegnő vagyok...nekem kimértnek, semlegesnek, visszafogottnak...langyos víznek lenni...hát kiborító feladat!!!
Ez nem egyensúly, ez a mély pont számomra.
Mint ha egy musztángot befognak és be akarják törni.
Sikerülhet, de abban a pillanatban a ló elveszti önmagát, a lényegét, a fényét!!!!
Nahát én így vagyok ezzel a fránya egyensúllyal!
Elvesztem, elfogytam, elfonnyadtam, fényem és kisugárzásom sehol nem volt, önmagam árnyékaként léteztem.
Ez nem én vagyok!

Úgyhogy 2017. év remélem nem kényszerít az egyensúlyra, ami nekem nem megy, inkább leszek lenn és fenn, de érezzem, hogy élek és nem vegetálok!