...mely fogalom, érzés...történés...és egy tökéletes film címe.
Az elégia: "nem a friss benyomásokból közvetlenül fakadó érzelmek, hanem a visszaidézett benyomások, lelki szemlélődés, a visszaemlékezésből fakadó, azaz válasz érzelmek nyernek kifejezést."
Valahogy megfogott, magával ragadott a gondolat.
Néztem a filmet és kattogott az agyam.
Pár hete még azon agyaltam, hogy el kell köszönnöm, le kell zárnom...nem tehetem meg vele, hogy az idejét rabolom.
De rájöttem, ez az Ő döntése (is), hogy még találkozgatunk. Ha pedig neki jó, akkor nem én fogom eldönteni, mikor legyen vége.
És jött ez a film, mely pont erről szól.
Lehet rettegni, pánikolni, hogy meddig tart? Hogy jön egy fiatal és elrabolja a szívét, aztán csak a hűlt helye marad...
Na igen, csak míg erre gondolok, képtelen vagyok megélni a pillanatot.
Nem én döntök, nem is rajtam áll vagy bukik a dolog.
De addig élvezem.:-)
Nem utólag, nem merengve nosztalgikus hangulatomban...
Nem!
Ott és akkor élem meg az érzést, a perceket.:-)
Főleg...HA ...HAGYJA!:-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.