...nem volt valami felemelő, de legalább végre tényleg megtört a jég.

Nagyon nehezen mondta ki, azt, amit én évek óta tudok.
Bántja a gondolat is, és évek óta nem meri kimondani, mert fél attól, hogy megbánt és ezt szeretné a legkevésbé..és nem akar elveszíteni.
De a szexuális életünk egy része, azért olyan, amilyen, mert nem kíván.
Nem általában nem kíván, hanem vannak napok, hetek, akár hónapok, amikor nem, nem vágyik rám.
Azt már nem merte kimondani, hogy ilyenkor azért mást igen, de nem kell megmagyaráznia, tudom. Tisztában voltam vele, hisz azért mert nem mond semmit, csak elkerüli, vagy elutasít, ez is azt jelenti...nem vágyik rám!
Azt hitte összeomlok, azt hitte zokogva fogok berohanni a szobába és ruháimat pakolva ott fogom hagyni.
Hát nem tettem!
Miért tenném, mikor ezzel a ténnyel már 3 év alatt megbarátkoztam, megemésztettem, feldolgoztam....inkább azzal nem tudok mit kezdeni, hogy nem mondta el, hogy ne feszítse és ne okozzon benne ekkora válságot. Nem tudott tovább lépni, mert ez benne volt és belülről rágta. Tenni ellene nem tudott, együtt élni tulajdonképpen nem tudott, és általa engem bántott. Ahelyett, hogy elmondta volna, megbeszéltük volna...és tettünk volna ellene.
Persze, mit lehet ez ellen tenni?!
Alapvetőleg a legfontosabb, hogy neki is el kell fogadnia ez nem bűn!
Én nem gondolom annak, bár lehet, hogy hülyeség, de lehet, hogy túl reálisan nézem a világot. Vagy az előző kapcsolataimban már sok mindent megéltem, így képes vagyok az átlaghoz képest másként látni a dolgokat?!
Vagy csak simán ez a karmám?!
A férfiak szexualitását felébreszteni, éleszteni és aztán hagyni szárnyalni?!

Férjem szűzen került mellém.....bevezettem a rejtelmekbe...tudtam, nincs az az egészséges férfi, aki egyszer ne ébredne úgy fel, hogy milyen lehet egy másik nővel?!! Nincs az a férfi, aki egész éltében csak egy nővel szeretkezik és nem éled fel benne az a vágy, az a kíváncsiság, az a késztetés, hogy mással, mást is kipróbálni!!!!!!!!
El is jött ez a pont...hagytam is, hagy menjen.
Végül elváltunk....bár nem hiszem, hogy ez miatt!!!!!
Másik fontosabb állomás (Ő Mr.G. ) ismét egy alig tapasztalt férfi volt....Őt is megnyitottam...és meg is maradtam neki az etalonnak, de utánam még próbálta felfedezni a női test rejtelmeit.
Aztán most a párom, nos neki sincs sok tapasztalata a női test, szexualitás működésében.
Hosszú házasság, hosszabb szerelem, közepes próbálkozás, majd én.
Hát akkor itt a kérdés, most én ezzel mit tudok kezdeni?

Nem törtem össze, nem zuhantam össze, mint egy tejszínhab.....mégis azt gondolom, ezt most kimondta, remélem megkönnyebbült, de akkor most haladjunk már a megoldás útján vagy legalábbis a felé.
Ne essen kétségbe, hogy ezt most meg merte mondani és úristen, most mi lesz?!
Mi lenne, semmi!?
Várom, hogy felszabadultan körbe nézzen és észrevegyen.

Lásson, lásson olyannak amilyen vagyok.
Néha depis, néha kacér, néha szürke, néha nagyon dögös, néha csapzott...de ÉN vagyok!
Akit azért lehet szeretni, kívánni, akit ha nem is minden nap, héten, de meglehetne....khm...dugni.

Tulajdonképpen én nagyon szeretem a csoki fagyit, nap, mint nap, megtudnám enni, de mikor nap, mint nap az ebéd mellé odateszik, akkor egy idő után csömöröm lesz és nem is tudok már ránézni, sőt egy idő után már a szaga is zavar....olyankor inkább vaníliát ennék, vagy egy nagyon finom tortaszeletet.
Ezzel szerintem mindenki így van! Ebben nincs semmi különös.
Még ha furcsán is hangzik, de a szexualitás is ilyen. Az már más kérdés, hogy amikor csömörünk van, akkor valóban eszünk egy vanília fagyit vagy tortát, vagy csak simán nem eszünk egy darabig csoki fagyit, hogy egy idő után újult erővel és kedvvel ismét azt együk!?

Hát én most ott díszelgek a polcon kívánatosan, szépen csomagolva, mogyoróval megszórva, csábító csoki fagyiként.
Kérdés, mikor kíván meg, mielőtt más habzsol be, mert annyira étvágygerjesztő vagyok????!!!!!:-))))))