Nyitott házasságról!
A feleséget faggatták főleg, aki mondott egy nagyon frappáns mondatot:
Azért fekszik le más férfiakkal, mert a házasságukban és a férjében az a 10% hiányzik, amit megkap máshol, és így az otthoni 90%-ot önfeledten tudja értékelni.
Hm….ugyan védekezésnek is tűnhet, jó kis lepelnek, mely eltakar sok mindent.
De azt látom, hogy egyre többen ebben a hibában élnek. Nem kapják meg a kapcsolatukban azt, amit az elején meg volt és amiért ezzel a partnerrel kezdtek egy közös jövőt építeni, tervezni. Most pedig elmúlt AZ, amiért PONT ŐT választotta.
Most akkor, hogy is tovább?!
Keresni egy másikat? És ha ott is egy idő után ugyanez a probléma felmerül, majd akkor is kezdi elölről az életét?
Vagy maradni és szenvedni?!
Vagy maradni, de valahol még is a boldogságra törekedni?!
Mi a helyes?! Erre a választ, mindenkinek magának kell megtalálnia, ott legbelül! De csak akkor fog sikerülni, ha őszintén elgondolkozunk rajta, és saját magunkkal szemben hajlandóak leszünk a képmutatást, szépítgetést és hazugságokat levetkőzni.
E nélkül nem megy.
--------------------------------------------------------------
Tegnap találtam egy könyvet.
Még nem tartok csak az elejénél, de nagyon tetszik.
Pontosan azokat a kérdéseket feszegeti, melyet én is, és általam Ti is!
Remélem pár választ a könyv végére érteni fogok, pontosabban válaszokat fogok kapni a kérdésekre.
Azt a kérdést feszegeti, hogy a házasság kötés után mi lesz a szerelemmel?
Miért változunk meg? Mi történik közben, utána?
Hogyan lehet megőrizni a szerelmet a házasságban?
Amióta írom a blogomat elég sok levelet kaptam, érdekes módon inkább férfiaktól, mint hölgyektől.
(mondjuk, ezt lehetne firtatni, miért van így … vajon csak férfiak olvasnak, mert a pikánsabb jelenetekre várnak…vagy a hölgyeknek ott vannak a barátnők, ahol egyébként ki tudják beszélni magukat, és a férfiaknak tényleg ennyire nincs erre közege, hogy kimondhassa, megvitathassa, megkönnyebbüljön tőle?! Vagy csak a hölgyek büszkébbek annál, hogy írjanak, és ezzel bevallják egy idegennek, hogy az Ő házassága sem jobb, mint az enyém?! Tulajdonképpen nekem mindegy!)
Szóval a sok levélben majdhogynem ezek a kérdések fogalmazódtak meg, még akkor is, ha nem lettek leírva, de a sorok között ott van.
Nos, az író ott kezdi, hogy:
„A férj illetve a feleség által beszélt szeretet-nyelv olyan távol állhat egymástól, mint a kínai
a magyartól. Hiába igyekszünk, hogy szeretetünknek ékes anyanyelvünkön adjunk hangot, ha társunk más nyelven ért, sohasem fogjuk megérteni egymást.”
„Ha eredményesen akarjuk közölni szeretetünket,
meg kell tanulnunk azt a szeretet-nyelvet, melyet a
társunk megért.”
És aztán taglal egy nagyon fontos dolgot:
„Minden gyermekben van egy szeretet-tank, melynek meg kell telnie szeretettel.
Ha a gyermek érzi, hogy szeretik, akkor kiegyensúlyozott lesz; mikor azonban szeretet-tankja kiürül, rosszalkodni kezd. A gyermekek helytelen viselkedésének hátterében nagyrészt a szeretet utáni kielégítetlen sóvárgás rejlik.
Újra és újra hallom ezeket a szavakat: „Elmúlt a szerelmünk, a kapcsolatunknak vége. Valamikor közel éreztük magunkat egymáshoz, de ez már a múlté."
Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések arról tanúskodnak, hogy a gyermekekhez hasonlóan a felnőtteknek is van „szeretet-tankjuk".
Lehetséges, hogy e sérült párok szíve mélyén egy láthatatlan és kiürült „szeretet-tank" rejlik? Talán ez áll az elzárkózás, a bántó szavak és a bíráló magatartás hátterében?”
Azt hiszem, hogy válaszokat kapjunk a kérdésekre és okosabbak legyünk a kapcsolatunk tovább alakításához, ezek fontos infók. És jobb, ha ezen elgondolkozunk.
Valóban akkor vagyunk boldogok, ha árad felénk a figyelem, a szeretet és a törődés. Abban a pillanatban madarat lehet velünk fogatni. A világ rózsaszín fátyolban úszik, és túlcsordult szeretetben éljük napjainkat.
Így, igaz ez a szeretet-tankos megállapítás.
Gondolkozom….az én tankom most hogy állhat!?:-)
Hm….most? Tegnap után és a hét alakulását nézve…jól vagyok….85%-osra mondanám a tankomat.:-)))
És a szeretet-nyelv?!
Hm…..az sem hülyeség.
Ha másként nézzük, és nem nyelvnek nevezzük, csak kommunikációnak, akkor tisztában vagyunk azzal, hogy valóban, mindenkivel másként beszélünk.
Ha mást nem veszünk, de a gyerekünkkel és az anyósunkkal folytatott beszélgetésnél is érezzük a kettő közti különbséget.
De a hivatalokban is másként beszélünk, mint a baráti vacsorán.
És még fokozzam?!
A hivatal és hivatal között is van különbség, hisz a szándékunk befolyásol…el akarunk valamit érni, vagy tudjuk, hogy ludasak vagyunk?!
Minden emberrel másként, más „nyelven” beszélünk.
Akkor van szerencsék, ha az idegennel szemben rögtön, vagy rövid időn belül megtaláljuk a megfelelő hangot.
A partnerünkkel szemben is van egy ilyen speciális hangnem. De annak köszönhetően, hogy folyamatosan együtt vagyunk és a külső behatások mind a saját, mind az párunk hangulatát befolyásolja, így a nyelvezetünk is változhat.
Vagy nem?!
Na, akkor most olvasok tovább….mert ezt még nem taglalja a könyv, most csak elkalandoztam a saját gondolatom világában.:-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.