Már meséltem az exeimről. Mr.G. egyik fontos szereplője az életemnek.
Most jött egy sms:
Alattad mentem el!;-))))) (hatásszünet, sok karakter kihagyva) Igaz, csak gyalog....
Válaszom:
:-))) Meglepett volna ha másként, és én nem tudok róla! Máskor azért egy puszira megállhatnál!
Újból ír:
Egy puszi...Hm... Finom lágy puszi... Nem fogom kihagyni máskor! Nagyon csábító!
Tudom, vigyorog ezerrel!:-)))))))))
Mert Ő mindig az a kis hamiskás mosolyú férfi marad, ha rám gondol.
Láttam már beszédes szemeket, és kifejező arcot, de az Ővé hihetetlenül beszél, nem is kell a mimika, elég, ha csak velem szemben ül és rám néz. Tudom mikor, mit gondol. Pontosabban, velem kapcsolatosan...az élet dolgait már nem velem vitatja meg.
Érdekes, hogy azt a tekintetett mással kapcsolatosan nem láttam nála. Ha rá nézett az utánam következő kedveseire, nem volt ott az a csillogás, az a huncutság.
De nem csak a vágyat fedezem fel, tudom, mikor szeretgetne meg, tudom, mikor érez velem együtt, tudom mikor dühös rám, és tudom mikor gondolja komolyan azt a fejmosást. Tudom, ha dorgál, akkor értem teszi és azt is tudom, hogy ha dicsér, nem azért teszi, hogy a bugyimba nyúlhasson.
Bár, azt is tudom, mikor érez olthatatlan vágyat, hogy akkor és ott magáévá tegyen.
Évekig tudtam és tudta, mikor történik a másikkal valami, akár jó, akár rossz. Valahogy megéreztük, tudtuk mikor kell hívni a másikat, vagy csak egy kedves sms elég-e!?
Ma már azt hiszem csak Ő tudja, én már elengedtem, nem "foglalkozom" vele.
Szeretem, de nem uralhatom érzékeit, megtanultam, hogy akkor egészséges a kapcsolatunk, ha szabadan hagyom élni.
Egyszer egy spirituális gyógyító (akkor voltam először és utoljára ilyennél!) annyit mondott, hogy bár szakítottunk, de nem fogjuk elkerülni egymást. Dolgunk van egymással, tanítjuk, okítjuk egymást.
Igen, azt hiszem, igaza volt.
Pár hete, a párjával kapcsolatosan mondtam neki egy mondatot, és megdöbbent, megállt a gondolatiban, beszélgetésünkben és azt mondta, elgondolkozik rajta, sőt...lehet, kipróbálja, mert igazam lehet.
Majd megvitattuk az én életemet is.:-)
Hm...talán Ő az egyetlen aki maximálisan tudja a dolgaimat. Bár...
De Ő sok esetben tudja anélkül, hogy kimondanám, hogy mi is zajlik bennem, azt is tudja, hogy az ok-okozati összefüggéseim mennyire helyén valók, vagy sem. Azt is tudja, ha csak gyávaságból takarózok bizonyos dolgokkal. Nem kímél, akár kérem, akár nem, odadugja a nózim alá a véleményét.
Hát Ő, Mr.G.! :-)))))))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.