Már rég hallaottam felőle, de most újra meglepett egy levéllel.:-)
Örültem neki, de a zárósora, kissé csipkelődő volt:
"Nálatok mi a helyzet? Változott végre valami? Kitalálom: nem. Feladtad a durcit, és maradt minden a régiben, igaz?"
Ha személyesen kérdezi, akkor gonosz szemvillanással a nyelvemet öltve, nevetésbe törtem volna ki.:-))))
De kis szenya!:-)))))
De igaza van.....a durci, mely nem durci volt, hanem közöny, azért számomra is kiborító és energia zabáló volt, még ha nem tettem érte semmit. Max. hogy nem tudtam adni magam, és nem voltam mosolygós pitscha. Átadtam magam az akkori lelkiállapotomnak, mely keserű, komor, zsomorú, és savanyú volt.
A helyzet változatlan?
Tulajdonképpen ha a havi szeretkezési statisztikánkat nézzük, akkor...igen, változatlan.
De tegnap már érzékelhető volt, hogy sejti, a mikulás bácsi távozott, szabad az útja.
Persze, közbe jött valami, amit értettem, hogy kiborítja, engem is padlóra tett volna, csak max. nem egész estére.
Mindesetre ma reggel mondhatni bocsánatot kért, amiért tegnap olyan balfék volt.
Ergo= sejtette, tudja, hogy a hangulatot fokoznia kellene, fokozhatja, fokoznám.
Ha ez meg így van, akkor a helyzet még is csak változott.... kicsit.:-))))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.