Azt gondolom, hogy az ünnepekhez tartozó könyörtelen ajándékvásárlás, elveszi az ember életkedvét is.

Az ajándékozás öröm!
Persze, ha nem kötelező, kínos és nem izzadtságcseppes.
Szeretek ajándékozni, ha azt szívből, örömmel adhatom. Mert a másik merte kimutatni a kívánságát, vagy, mert álmodozni, hogy mit is szeretne. De mikor saját maga sem tudja, hogy mit is szeretne, mert a vágyai a hétköznapok kötelező dolgaira összpontosulnak és korlátozódnak, akkor nagyon nehéz.
Ezért mi kívánság listát vezetünk.
Oda mindenki felírhatja november elejétől, hogy mit szeretne, mi jutott eszébe, vagy mit látott meg valakin, valahol, ami számára is tetszene, kellene, szeretné.
Nem kötelező arról a listáról ajándékozni, ha van ötlet, meglepetés, akkor az is jó.
Ez egy támpont, minek is örülne a másik. Ettől még nem gondolom, hogy kevésbé figyelnénk egymásra, vagy nem lennék tisztába a másik vágyaival.
De ezeket nem minden esetben tudjuk megvalósítani.
Szeretnék egy saját lakást....na ezt melyik hozzám tartozóm tudná nekem meglepinek megvenni!?
Szóval vannak reális vágyaink és álmaink.:-)

Tudom, hogy a lányom szeretne apró fülbevalókat...na meg órát a falára.
Párom meg konyhai robotgépet.
De ennyi, kifújt a tudományom....a Lujza kívánsága még megvalósítható, de a páromé az anyagiak miatt, azt hiszem egyelőre kivitelezhetetlen.

Én szeretnék...hm...nyugalmat, szeretkezést, hármasban kimozdulást.
Legszívesebben a karácsonytól szilveszterig valahol a hegyekben egy faházban hármasban...na jó anyukámék még jöhetnek....lennénk. Ahol nem kell jópofizni másokkal, nem kell hatalmas főzéseket csapi, ahol nincs tévé és nincs telefon.
De ez megint csak álom, nem fogja megvalósítani és nem is kérhetem tőle.
Amit kérhetek? Amire számíthatok?
Hm....magam sem tudom.:-(((((
Mondjuk valami szexi hálóing, vagy fehérnemű. (de ez nélkülem elég nehéz!)
Társasjáték...mondjuk logikai, vagy szókirakó.

Jéééé...megakadtam...magam sem tudom!:-(

(Te tudod, kedves olvasó?)