….de nekem túl sok lenne!

Egy másik ismerősöm most írt, hosszú idő után, első életjele.

Kiderült 5 gyermeket szült, többször ment férjez és most még a jelenlegi férjének a gyermekeivel együtt 3 gyermeket és 3 unokát „kapott”.

Békességben, szeretetben élnek.

Nem vitatom, el tudom képzelni, hogy így van.

De én nem tudnám elképzelni ezt az örökös gyerek zsivajt, aggódást, figyelmet, zsufit a lakásban.

Bele gondolok, csak minden második gyerek szeretné, hogy a barátja ott aludjon azon a hétvégén, akkor még 3-5 fővel lesznek többen.

Azt hiszem, én már túl önző vagyok ehhez, hogy ennyire önfeláldozó legyek, és „mindent az utódaimért” elven éljek.

Mikor a párom családja szülinapozáskor összejön, nekem már az is sok, 14 fővel nem tudok mit kezdeni. Főleg úgy nem, hogy nem is lehet, mert általában 2-3 fő, harsányan tartja a szót és szónokolnak, hangosan próbálnak egy önkéntes, rögtönzött stand up commedy-t lecsapni, de nagyon nem humorosak, csak hangosak.

Így mellettük, velük, tőlük nem is lehet értelmes beszélgetésbe fogni másokkal.:-(

Lehet ezért is gondolom azt, hogy nekem nem való a nagycsalád.

Számomra sokkal melengetőbb és boldogabb a mi kis ünneplésünk, amikor anyu, párja és mi hárman karácsonykor eltöltünk egy kellemes vacsorát.

Persze, ki hogy nevelkedett, miben nőtt fel, attól is függ, hogy mi esik neki jól és mi megerőltető?!