Tegnap kedd volt, a hét ama bizonyos napja, mikor a tévé nincs bekapcsolva, mikor csak halk lágy zene szól, és a gyertyák fénye világítja meg a lakást.

Az én párom, kedvesen, édesen bebújt mellém az ágyba.

Megvitattuk a napi és számomra elég fontos dolgot, majd elmesélte Ő is a napját.

Beszélgettünk a karácsonyról és a szilveszterről, eldöntötte, hogy idén akkor most már végre tényleg elmegyünk egy helyre karácsonykor.

Évek óta szeretnék elmenni, de eddig nem került rá sor.:-(

De majd most!:-)))))

Aztán rákérdeztem, hogy az elmúlt hetek alatt és a múltkori vallomása után, hogy érzi magát?!

Ebből egy 1,5 órás beszélgetés kerekedett.:-)))

Végre beszélt, mesélt, gondolkodott, megnyílt. Ismét megerősítést kaptam bizonyos dolgokban, amit én már évek óta tudok, látok, mondom, csak a némasága miatt nem kaptam visszaigazolást, vagy tagadást.

Még mindig azt látom, hogy fél, fél attól, hogy én egy törékeny lélekkel megáldott nőcike vagyok. Nem veszi észre, vagy nem akarja elfogadni, hogy sokkal erősebb vagyok, sokkal keményebb az a réteg ott a lelkem körül, sokkal jobban szeretem, mint hogy az őszinte szavaival megsértsen, esetleg elveszítsen.

Haladunk, halad …lassan, de biztosan előre az úton, ahol a végén én türelmesen, szeretetteljesen várom.:-))))

Ezek után még egy kis orgazmusra is képesek voltunk.:-)))))

Úgyhogy MA szikrázik a nap, s nem csak kint az utcán!:-))))))))))