Van már fényképezőgépem, nem is olyan rossz a kategóriájában.

Nem vagyok fotós, de szeretek fotózni.
Bármerre megyünk, a kezemben mindig ott lóg a gép.:-)
Nem tanultam, bár lehet, komolyabban el kellene gondolkozni és foglalkoznom kellene vele, szintén autodidakta módjára, mint mindent az életemben.:-)
Most viszont az én kicsikémmel a nyáron történt egy kis baleset, aminek apró nyomai is lettek, így a képeken is nyomot hagy.
Pontosabban én látom, más nem! Pedig nem vagyok szakember, nincs tanult "szemem" hozzá, csak látom, bár lehet, csak azért, mert tudom a bajt.
Nem akarnám lecserélni, mert a gép tökéletes, bizonyos a képek szak avatatlan szemeknek tökéletes, akkor nincs nagy okom a cserére, ha saját magam bosszúságát leszámítom.:-)))

Kedvesem közölte, cseréljünk!
Nincs pénzem rá! De majd Ő!
Neked sincs pénzed rá!:-))))
Mert ha cserélek, akkor már tudom milyet nem szabad venni és azt is tudom, milyet szeretnék. Az pedig már magasabb kategóriás gép.
Jó nekem ez a kis "beteges" kicsike.

Kolléganőm keresgél, véleményemet kéri, közösen keresgélünk, teszteket keresek, árakat vetek össze, véleményeket olvasok, és mit találok?
Egy szépséges gépet!
Egyedül az zavar benne, hogy aksis és nem elemes. De ez ma már egyre jobban természetes.
Nekem azt hiszem egyszerűbb az aksis elemekkel, mert bárhol merülök le, boltba beszaladok, elemet veszek és fotózok tovább. Míg az aksisnál, vehetek pót aksit? Vagy dugjam a fenekembe, hogy feltöltsem a pl. tengerparton?!

Szóval beleszerettem ebbe a kis fényképezőgépbe.:-)))))
Nem is merek belegondolni.....ilyenkor szokott rám törni, hogy "nekem ez kell", és mint Lipi a Csipet-Csapat mesében a sajt illatára elkezd hipnotizáltan közlekedni, hát én is ilyenné szoktam válni. :-)