Reggel a hólapátolásban megállapítottam, hogy öregszem.
Mert a fejemre húzott kötött sapka, mely szopott gombóc formát adott a fejemnek, éppenséggel jólesően melegítette a fejemet.
Nem szeretem a sapkát, talán gyerekkoromban volt, amit nagy ritkán hordtam, de azt is csak azért, mert anyukám varrt rá egy nagy bojtot, ami majdnem félméteres zsinórral volt a sapka tetejéhez erősítve. Így mindig ott himbálódzott körülöttem, mint egy lengőteke golyó.
Aztán kinőttem ebből a korból, és nem lett új, kedvenc sapkám, maradt nagyritkán a kapucni.
De most már ismét elértem azt a kort, hogy sapkára vágyom.
Néztem reggel a piaci kínálatot, néztem a netes termékeket és nem látok egyet sem, mely megfogna és tetszene. Persze, ez is olyan, mint a frizura, személyre szabott. Hiába tetszik egy sityak, ha nem áll jól nekem.
Meg kell találnom az arcomhoz, az egyéniségemhez megfelelőt.
Egyedül fogom tenni, mert a páromat, a guta ütögetné a 20. próba után.:-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.