Tegnap voltam a másik nyelviskolában!
Igen, megint az angol a téma, mert ez most fontos nekem.

16.45-re kellett volna odaérnem, hiába légvonalban nincs nagy távolság a munkahelyem és az iskola között, még is BKV-al sikerült 25 perc alatt odaérnem, lehet, gyalog jobban jártam volna.
Szóval órakezdés előtt 5 perccel beestem az iskola ajtaján.
A csajszi már várt rám, tudta, hogy beszéltünk és azt is, hogy miről (bár később, már ebben egyáltalán nem voltam biztos!). Gyorsan befizettem, majd közli, hogy akkor itt a kapunyitó kód és akkor robogjak át 2,5 megállóra arrébb lévő helyszínre, mert ez a csoport, ott tanul.
Hm????:-O
Nem akartam először hinni a fülemnek. Ha én ezt tudom, akkor még napközben is kiugorhattam volna befizetni a próbaóra díját.
Most meg vehettem a nyakamba a várost és szaladhattam, mert hiába busszal is lehet menni, az egyik megállóhoz visszafelé kell mennem, a másiknál nincs átkelő, így végig gyalogoltam.
Persze,hogy késve érkeztem oda.
Sűrű elnézéskérés közepette, szabadkozva, hogy így küldtek és ide, szorítottak nekem helyet. A terem  nem volt nagyobb 2,5 méter x 10 méteres szobánál. Középen egy hosszúkás asztal, melyen 2 db A/4 lap éppen elfér, de már ne mozdítsd ki, mert a szemben lévő könyvét, füzetét lököd meg. Az asztal két oldalán, mint a heringek székek és tanulók. Az ajtó mellett egy kis tábla, melyet csak az asztal egyik feléről látsz jól, a másik feléről már kitekert pózban láthatod.
Kissé feszélyezetten éreztem magam, azt hiszem érthető is, hisz idegen környezetbe, késve toppantam be.
Ez után jött a hideg zuhany, amitől még rosszabbul éreztem magam.
Kiderült, hogy a csoport már rég nem ott tart, ahol nekem mondták, és amit még én is vettem és tudok, már előrébb járnak.
Nem tudtam most dühöngjek, vagy nevessek?!
Végül 20 perc hallgatás után gyorsan felálltam és kiviharoztam, hogy a lehető legkevesebb időre zavarjam meg az óramenetét.
Visszacaplattam az irodába, egy másik lánnyal egyeztettem, aki egy másik csoporthoz akart még átzavarni, mondván, azok később kezdték, mint ahol voltam.
Néztem rá kérdőn, akkor miért nem oda kellett először mennem?!
Választ nem kaptam.
Én meg mondtam, nem megyek sehova....az egész angol tanulástól is elment hirtelen a kedvem, nemhogy most még szaladgáljak, mint a mérgezett egér.
Egyébként annyit érzékeltem abban a kellemetlen 20 percben, hogy ott is dideregnek....én egyértelmű a rohangálástól még felhevült testtel, semmit nem éreztem ebből.
Ha meg így nézzük, hogy mindkét helyen a hideg dominál, akkor ezt, mint szempontot ki is ejthetem a döntésnél.
A hangulat, a tanár, a terem elrendezés szempontjából az első helyre kell letennem a voksot. Még ha ott 1 chipkártyás rendszer szerint macerás is a be és kijutás.
Viszont azt tudom, hogy most Őket sem választom, mert jobb, ha az elejétől kezdem és ráhangolódok. Azt éreztem tegnap is, hogy tudom, hogy mit olvasnak, de egyszerűen nem vág az agyam, nem tudok megszólalni, nem tudom használni a tudásomat. Tompa, lassú vagyok, nem áll(t) még rá az agyam.

Hát ezért akkor egy elejéről kezdő csoporttal kell induljak.
Most eldönthetem, januárban az első iskolával, vagy addigra keresek egy másik iskolát, ahol nincs ilyen beléptetős rendszer?!