Ez a karácsony már most kezd az agyamra menni.

Míg mással, vagy "egyedül" éltem, addig én nyugodtan, ráérősen csinálgattam a dolgom, nem csináltam belőle felhajtást, sem hiúsági kérdést.
Az asztal soha nem volt üres, a fa alatt mindig volt ajándék, és nyugalom, mosolygós hangulat volt, bár volt, hogy magányos.
Most meg már több éve csak rohanás, feszültség és folyamatos konyhai ténykedéssel telnek napjaink. Utálom, mert ez már nem a karácsony lényegéről szól, hanem a megfelelés vágyról!

Minek?
Nem másnak kell karácsonyozni, hanem magunknak.
A bensőnkben legyen egy kellemes, emelkedett hangulat, nem érdekel, hogy a rokonok mit gondolnak, mert nem jutott idő függönyt mosni és az ablak sem csillog. Az sem érdekel, hogy nem 6 féle kaja van az asztal közepén, hanem csak kettő.
Biztos anti NŐ vagyok, de nem érdekel, és nem is akarok ennek megfelelni. Van amikor vágyom rá, hogy különleges ételeket együnk, vagy, hogy csillogjon-villogjon a lakás. De idén ha nem lesz rá időnk, akkor nem fogok tőle kiborulni. Szarni rá....majd jövőre. Attól még tudom, hogy egy takaros háziasszony vagyok (vagy sem?!) és nem egy koszos, trehány, nemtörődöm hárpia.

Mióta a mostani kedvesemmel vagyok, minden karácsony után megfogadom, jövőre elhúzom a csíkot és nem vagyok hajlandó itthon ünnepelni, mert ez nem ünnep.
De ezt nem tehetem meg, mert Ő, nem így gondolja. Ő meg akar felelni, Ő túl lelkis, neki fontos a családja. Persze, érthető, neki az a sajátja! Az enyém, meg olyan, amilyen!

A halászlé ott figyel a fagyasztóba egy fél éve, én azt mondom, az jó lesz, csak fel kell turbózni, Ő szerinte az már pocsék, hűtő ízű lesz. Hm....akkor most főzöl újat és passzírozás, pepecselés indul elölről?! Akkor minek fagyasztottuk le, ki is lehetett volna önteni, ahogy majd most teszed!
Most kereshetek ünnepi menüt.
Kell, hogy legyen benne hal, de szárnyas is, mert van, aki nem szereti a halat.
Kell, hogy valamitől különleges legyen.
Kell, hogy gyors és egyszerű legyen, mert így is lesz mit főzni.

Nálatok mi lesz a menü?????