...ennyi!
Azt hiszem sokan vagyunk így, karácsony utolsó napjának utolsó órájában, hogy ennyi elég is volt ebből a nagy szeretet feelingből, a sok evésből, és a kálváriával, amit ilyenkor megteszünk.
Mosolygunk akkor is ha nem akarjuk, kedvesek vagyunk, akkor is, ha zsörtölődnénk, vagy a hajat leüvöltetnék a másik fejéről, eszünk, mert enni kell, meg ne sértsék a szakácsot, és oda is, meg ide is még el kell menni, tiszteletünket kell tenni, mert egyébként megsértődnek.
Nekem speciell a rengeteg mosogatásból volt már nagyon elegem, fürkésztem az ujjaimat, hogy mikor jelennek meg az úszóhártyák közöttük. Agyonra van száradva, hiába kenem, pillanatoka alatt beszívja. Nincs az a mosogatószer, ami most ne kínozta volna meg a bőrömet.
Szentesténk idén kifejezetten jól sikerült.:-)))))
Volt már mikor feszültsgtől, fáradtsgáról, kapkodástól kimerülten könnyekbe törtem volna ki, de idén nem volt ilyen veszély.:-)))
Nyugisan, egységesen, türelmesen egymást segítve dolgoztunk és készülődtünk.
Volt időnk megfürödni, átöltözni, kicsit leülni és megpihenni, gyönyörködni a karácsonyfa fényében...aztán terítés és gyertyagyújtás.
Az étel mindenkinek ízlet, bőven maradt még. Az ajándékok örömöt okoztak és elégedettséggel töltött el a látvány.:-)
Békességben, szeretetben, átkarolva mentünk lefeküdni.
Édes, kedves volt a párom, jó volt hozzábújva elaludni.
Igazából másnap indult kicsit az őrület, de szakított időt rám, és egy kis kényeztetésre, ahogy ma reggel is.:-)))
Így, még mosolygósabban teltek a napjaim.
Mégis, a mai nap lemerített és megint megállapítom, jobb lenne a világ másik felén hármasban karácsonyozni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.