...nem is vágyom az érintésére, közelségére.

Az év első napja nem teljesen úgy alakult, ahogy én képzeltem volna, pontosabban, ahogy jól esett volna.
Biztos igaza van, hogy önző és kritikus vagyok és nem volt igazam, de....
De ha közösen érünk haza hajnalban és közösen nem alusszuk ki magunkat, és ha Ő azt mondja, hogy lustizás alvás, tespedés lesz a napunk, attól még számomra nem azt jelenti, hogy valóban egésznap alszik.
Majdnem délben reggeliztünk, bár 9-kor keltünk addig lődörgés, ébredezés volt. Kaja után ágyba bújás, még a tévét be sem kapcsoltam már aludt. Egészen 16.00-ig, mikor én már meguntam, hogy nézzem, miként hortyog, a tévében meg nem volt semmi értelmes, netre mellette nem akartam feljönni, így a semmittevés kezdett az agyamra menni. Lusta, fáradt voltam, nem volt kedvem elmenni sétálni. Mikor felébredt, nem sokat szóltunk egymáshoz, mert neki nem tetszett, hogy nem kicsattanó örömmel fogadtam, hogy felébredt a téli álmából.
Ezen jól összerúgtuk a port, 18.00-kor már ismét aludt, egészen éjfélig, mikor kikapcsoltam az általa nem nézett, de még is folyamatosan bekapcsolt tévét.
Másnap reggel közölte, hogy akkor ma csak velem fog foglalkozni. Elmosolyodtam, nem akartam hangosan felnevetni, mert akkor megint én leszek a szemét. Tudtam, hogy az nap nekem nagymosást kell csinálnom, hisz karácsonykor nem mosunk, nem teregetünk, két ünnep között nem voltam otthon, így nem volt időm rá, szilveszterkor megint nem mosunk, ahogy az év első napján sem, marad akkor a második nap. A mosás mellett még rendet kellene tennem, takarítanom és az angol könyvet is elő kellene vennem, mert hétfőn szódolgozat. Szóval ezek mellett hol lesz nekem arra, hogy velem foglalkozzon?!
Úgy voltam vele, majd meglátjuk....talán.
Este konstatáltam, hogy sehol nem volt rá idő, de még hajlandósága sem volt, mert a gép előtt ült. Annyira ott volt a nyelvem hegyén, hogy tudom, hogy ma beszólnék a gép miatt, akkor az lenne, de egész héten itthon volt és nem jutott egyszer sem oda, hogy a géphez leüljön, most meg ebből is miért csinálok ekkora nagy hisztit?! Így nem is szóltam, eszemben sem volt....este végre nekem is sikerült kicsit elnyújtóznom és én is gépet ragadtam. Észre sem vette.:-(

Tegnap reggel már bújt volna és a kocsiban cirógatta az arcom, amitől én még jobban feszültebb lettem. Ne akarjon most édi-bédin babusgatni, mert nem most, hanem az elmúlt két napban lett volna rá szükségem.
Lehet, hogy önző, hisztis pitscha vagyok, de Ő sem különb, öntörvényű emberré kezd válni.:-( Vagy csak most érzem így, mert nyűgös vagyok!?
Magam sem tudom.
Este későn értem haza, ismét látványosan bújt volna és én nem vágytam rá. Sokkal jobban vágytam egy kiadós beszélgetésre, de az a kurva tévé megint győzött. Mert ugye minden hétfőn együtt szoktuk megnézni az NCIS-t. Igen, csak eddig új részek voltak, de tegnap ismétlés volt. Az elején ezt konstatáltuk, jeleztem, akkor én nem nézem, mert nem érdekel, próbáltam mást keresni, de nem sikerült.:-((( Ott feküdt mellettem szótlanul a tévét bámulva. Azon töprengtem, hogy kikapcsoljam és próbáljak beszélgetést kezdeményezni? Nem fog menni...én nyűgös, Ő meg értetlen lesz. Mi értelme?
Maradt a tévé bámulása. Film után tévé ki és Ő mehet isten hírével, én alszom. Végül Ő is az alvást választotta.

Nem akarom, hogy babusgasson, nem akarom, hogy édi-bédi legyen, mintha minden rendben volna. Most nem a szexről van szó...arról már rég nincs szó, simán csak....nem is tudom.

Ja...ha már szex.
A szilveszter előtt talált férfiúnak vélhetőleg a tegnap elküldött képeim már nem tetszettek. Amit második levelemben kapott, egészalakos kép, az nagyon tetszett neki...tegnap nyaralós képeket kapott, válasz nem jött. Hm...nem tetszhetek mindenkinek.:-))))) Tudomásul vettem, mehet a levesbe, jöhet a következő.:-))))