(a szmogon kívül)

Azt írjátok a naplóitokban, hogy van valami a levegőben, amitől úgy érzitek jobb lett mostanában a kapcsolatotok.
Hm...most el kellene kezdenem analizálnom az én kapcsolatomat is, hogy tudjam, ez igaz-e ránk is. De képtelen vagyok rá.
Mert nekem más érzetem van a levegőben keringő valamitől.
Szét robban a fejem lassan már 2 hete, hol kissé, hol jobban.
Nem ismertem ezt a fogalmat, hogy fejfájás, egészen 30 éves koromig.
Biztos hülyén hangzik, de tényleg mint egy határ, 30 évesen beköszöntött életem első migrénje, amiről a mai napig is azt mondom, az volt a legerősebb eddig. Mint ha csőstül kaptam volna az előző évek elmaradt kínjait. Hányinger, sírógörcs, szédülés, sápadtság, levertség. Főnyökanyum kötelezett 2 órás alvásra az akkor még irodában leledző kanapén.
Gyógyszer és az alvás megtette a hatását.
Ma már nem ilyen erőteljes, de hosszan elnyúló energiát zabáló tompa fájdalommal kínoz.
Gyógyszert, mint olyat a mai napig nem kapkodok be, csak ha már a hányinger kerülget.
Tegnap este az angolon azt éreztem eljött ez a pont. Ehhez még társult egy olyan szédelgés, amitől még jobban forogni kezdett a gyomrom.
Sharidon segített, de a szédelgés megmaradt.
Nem szoktam részeg lenni, de tegnap úgy éreztem magam, mint aki kiütötte magát. Ha becsuktam a szemem balra forgott a világ, ha kinyitottam a szemem, akkor meg azt éreztem a forgás nem akar abba maradni és képtelen vagyok megállítani, bármire fókuszálni, nem áll meg, olyan mint a körhinta, csak pillanatra marad a szemed egy ponton és már haladsz is tovább. Szörnyű volt. Mire elindultam hazafelé, kicsit csillapodott, de nem mertem becsukni a szememet, mert felerősödött ez a ringlispir hatás.
Gondoltam a fáradtság, a fejfájás a lemerültség teszi ezt, majd kialszom magam és jobb napra ébredek. Tévedtem, reggel gyorsabban pörgött minden, mint aki a pihenés hatására új erőre kapott. Kora reggel már rosszullét kerülgetett. Egy fél zsömle remélve, hogy a vércukorszintem is rosszalkodhat és 2 dl tej, mondván kevés a folyadék bevitelem, reméltem csodákra képes. Mit mondjak, egészen addig, míg felöltöztem.
A kocsiban próbáltam kinyújtóztatni a nyaki csigolyáimat, remélve, hogy több vérhez jut az agyam és rendbe tesz.
Talán... mintha...esetleg...
De aztán most megint kezdődik.:-(((
Pedig már megittam a reggeli kávémat tettem bele dupla adag kávét, hátha lent van az egyébként is béka segge alatt lévő vérnyomásom. Persze, ezzel csak azt értem el, hogy a koffein meg a gyomorsavamat nyomta fel az egekig.:-(
Defektes vagyok én....na meg öregszem, jönnek a nyavalyák, dögivel.:-)

Még jó, hogy ma nem lesz semmim, mehetek haza és alszom, mint egy mormota.