....isten végez....mondhatnám, ha hívő lennék.

Bár így is mondhatom, és nagyon hangzatos, de sajnos igaz is.:-(
Tegnap ahelyett, hogy reggeli napsütésben már a várost elhagyva Balaton felé haladtunk volna Mr.G.-vel, otthon mélyen aludtam.
Napközben meg a tavaszi nap sugaraiban fürdőzés és a Balaton látványától töltődés maradt el, helyette egy lusta délelőttöm volt. Elmentem a közeli tornaterembe, de megváltozott az órarendjük, már nincs napközben órájuk. Beültem a Mekibe, ittam egy finomnak nem nevezhető kávénak nevezett löttyöt, bár a társaságom kellemes volt, azért a sors csak oda sodorta Mr.G.-t.:-)
Ha hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, akkor azt mondom, hogy a Balaton nem véletlen maradt el. Nem kell nekünk hosszabb és tartalmasabb programokat terveznünk. Viszont akkor az is igaz, hogy a Mekibe való összefutásunk sem volt véletlen, azért kárpótolt minket a sors. Mi az esélye annak, hogy akkor és ott van munkája és pont akkor esik be a Mekibe, mikor én a löttyöm felett elmélkedek a csodás időről?:-)
Ugye, hogy elég kicsi?!
Ezt már nem is mertem otthon elmesélni, mert tuti nem hitte volna el a párom.:-( Szerintem örült, hogy elmarad a Balaton és a mi kis találkánk.
Bár nem szólt, nem pufogott, egy beszólása volt csak, azon meg csak mosolyogtam.

Viszont azért az elgondolkodtatott, hogy én mit tettem volna a helyében?
Azt hiszem, biztos nem ezt, amit Ő!?
Hétfőn már este jeleztem felé, hogy én bizony újból igen kívánós vagyok és nem lenne ellenemre, hogy szeretkezni nem is akar, de a kedvemre tenne.
Mosolygott, úgy tűnt érti a célzást, de mire bekerült mellém az ágyba, éreztem nem lesz ebből semmi, nem firtattam, nem pufogtam, csak kissé hűvösebben befordultam a fal felé.
Kedden sem történt semmi, sőt....kicsit ki is akasztott, mert olyat tett, amit utálok.
Nem veszekedtem, csak beszóltam.
Tulajdonképpen ebben a hangulatban mentem volna el Balatonra?!
Logikusan ha valaki ezt végig gondolja, akkor mi lett/lehetett volna ebből?
Én, női fejjel is azt mondom - fordított esetben biztos lettem volna benne -, hogy: dugás.

- Ezek szerint Ő nem így gondolja!
- Vagy nagyon bízik bennem.
- Vagy nagyon komolyan gondolom, hogy Mr.G. már nincs hatással rám, így nem akarok TŐLE semmit, és ezt a kedvesem is látja rajtam.
- Vagy ennyire nem érdekli, csak a férfi büszkesége nem engedi, hogy engedélyt adjon rá, hogy mással, a szükségleteim csillapítása érdekében szeretkezzek.

Én biztos, hogy mind a két nap lehető legtöbbször "kicsavartam" volna, hogy szerdán még meg se forduljon benne, hogy esetleg valami is történjen a régi idők emlékére.

Most erre mit mondjak?
Mások vagyunk?
Bosszant, fáj!