...neki?
Hisz csak gyerek, még ha lassan 17 éves is, akkor is "ártatlan" és felhőtlen gyermeki életét éli.
Nem sok köze volt még az elmúláshoz, a szeretteink elvesztéséhez. Talán öröm is ez, hisz soha nem érkezik jókor a hír.
De most, mikor egy olyan személyről van szó, akit imádott, csüngött rajta, ha közelében volt és érezte, hogy a személy különös figyelemmel, imádattal, szinte atyai aggódással és szeretettel van érte....most, hogy mondjam el neki, hogy.....
....NINCS TÖBBÉ? :-((((((((((((((((((((((
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.