My secret

Kora reggel azzal szembesültem, hogy napoznom kellene sürgősen.
Mivel nem lesz ma kánikula, de hűvös is csak reggel lesz, így nyári ruhácskában akartam ma jönni. Igen ám, de a hófehér lábamon szembetűnően virítanak a 3-4 mm-es foltokban benőtt szőrszálak.
Utálom.:-((((

Ma esti programom már meg van.....
Viszont a hangulatomra kora reggel rányomta a bélyegét.
Más ruhában távoztam otthonról, mely nem kevésbé csinos, melleimet még jobban hangsúlyozza, mint a ruhácska, de ...akkor is.:-(
Páromnak abban is, és ebben is nagyon tetszettem.
Miután tegnap reggel kicsit felébresztettem az érzékeit (és SIKERESEN!), most mint a bagzómacska olyan, bár csak szóban, tettlegesen nem annyira, mert este már csak "hang" volt, nem volt folytatás.:-( De nem leszek telhetetlen, most ezen a téren jó kedvem van.:-)
Csak a lábam ne lett volna "ennyire" szőrös. Ez az átka az epilálógépnek. Gyengíti a szálakat és nem egyszerre jönnek ki.

Ezek után mosolyogjak?! Reggel van, kicsit bosszús vagyok.
Piacon meg a felső rucimat látva, a pasik mozdulatukban megállva nézelődtek.
Néha jól esik, de többnyire zavar.
Ma reggel a zavar kategóriába tartozott.
Próbáltam is gyorsan tova siklani az ilyen standoktól.
Sikerült találnom egy üres pultot, gyönyörű málnával. Oda is léptem, hogy akkor én most veszek. Abban a pillanatban (nem is tudom hogy honnan) 3, árgus szemekkel figyelő pasi jött elő, ami kissé meg is rémisztett. Már távozni nem akartam, ráadásul a málnához való ragaszkodásom nagyobb volt, mint a zavarom.
Egyik fiú széles mosollyal kérdezett, másik a rekeszre támaszkodva bámult, harmadik pakolást színlelve méregetett, én meg sikítva menekültem volna.
Széles mosolyú kiszolgált, de közben a másik kettővel beszélgetett, kicsit leplezve a bámulásukat, ezzel viszont kissé levegőnek éreztem magam.
Csináld már, mennék már, már itt sem vagyok...gondoltam.
Kifizettem és próbáltam mihamarabb a pultól távolodni, de már hallottam is a rekeszre támaszkodó hangját:
Miért ilyen szomorkás a hölgy?
Hm....hozzám beszél, nekem mondja?
Felnéztem és láttam, hogy a szemeim közé néz (kivételesen, nem a melleim közé).
Ráztam a fejem és rájöttem, tényleg milyen is lehetek külső szemmel nézve?! A máskor mindig mosolygós nőci, most álomittas, bosszús, komor fejjel járkál.

Végül egy mosolyt villantottam felé, és közöltem: reggel van még.
Majd látva, hogy tetszik neki, amit lát, még egy mosolygósan kacér pillantást is kapott.