...hogy nem jártam erre.

De mikor is járnék, mikor munkahelyemen most már véglegesen feladtam azt a halvány reménysugarat is, hogy pár percre is felszaladjak a netre. Mások megteszik, én nem, remélem egyszer ez még hasznomra válik, ha nem, akkor lúzerként halok meg.
Itthon meg örülök, hogy pár mondatot tudok váltani a családdal, mielőtt élőhullaként beesem az ágyba.
Szép, szép az új iroda, csak miatta a közlekedési szokásaim igen csak megváltoztak.:-( 
Eddig munkaidőm leteltével a kapuban már várt rám az autó és félóra múlva már otthon is voltam, teljesen emberi időben...most, most meg nem vár semmi, csak a BKV és hazaérek a híradóra.

Tényleg ennyi az ember élet?

Hajnalban kelek és kora este érek haza. Nincs időm, sem lehetőségem magánéletet élni, csajos délutánokat csapni, mert lelkiismeret furdalásom van.

Na de már megint a panaszáradat.

Na igen, mikor az ember semmilyen kommunikációt nem tud folytatni, lassan már senkivel....akkor eljön a pont mikor besokal és csak úgy bugyog ki belőle a sok gondolat.

Egyébként meg a görögök szedjék össze magukat, mert nem szeretnék államcsődben a tengerpartjukon sütkérezni.:-)

Mert, hogy megyünk...az már biztos.

Nekem mindegy, hogy mit veszek €-t vagy majd drachmát. Valamit így is úgy is venni kell, csak nem mindegy milyen árfolyamon. Bár, amennyit venni kell, azért az nem olyan nagy tétel, de azért persze érzékelhető ha nem 270-es, hanem 320-as árfolyamon veszem.

De addig jön még egy kis finomság az életemben.

Jön majd a napom, meg egy évforduló, szerencsére még maradok a 30-ok táborában, de már várom, hogy meg tudhassam mik várnak rám ebben az évben. Bízom benne, hogy idén időben megtudhatom.:-)

Azt már tudom, hogy torkos csütörtökön megint egy újabb étteremmel fogunk megismerkedni.:-)

Mert torkoskodni kell, ha lehetne előírnám mindenkinek. Persze, tudom, hiába 50%-os kedvezmény, akkor is a végén fizetni kell, amihez pedig pénz kell.

Itthon pedig színekben és formákban úszunk...gondolatilag.

Nagy fába vágtuk a fejszét, de kellett...rá fért.

Ezért kissé egy irányú a kommunikációnk.:-)

Nem is gondoltam volna, hogy mennyire nehéz választani, dönteni. Hisz ha az ember tervezget, akkor jönnek az ötletek, elképzelések, aztán a net adta lehetőségek is ott vannak, és kezd a fejem zsongani. 

Milyen is legyen?

Kissé konzervatív, vagy mediterrán, esetleg modern?

Na de és a színek és az anyagok?

Heheeeee....áprilisra megmondom, hogy mi lett a vége.:-)