...hozzátartozik az életrendjéhez.
De mikor bekövetkezik, ott állunk tehetetlenül, lelkünkben a fájdalommal és a kétségbe eséssel.
Olvasni is rossz róla.
Főleg, mikor az embert megérintette...és soha nem lehet biztos abban, hogy nyugalom és egészség van a szervezetében.
Most aggódom, egy "kicsi lány" napok óta a fehér falak között rostokol, bevonult önkéntes börtönébe, hogy meggyógyuljon.
Nyugtatják, hogy nem lesz baj, a gyógyulási százalék nagyon magas eme ráknál.
Hm...így legyen!!!!!!!!
Értékes, kedves emberke.
De meg kell tanulnia....az elfojtások megbetegítenek!!!!!!
Ha ezen nem változtat, nem törhet ki a saját negatív köreiből.
Már sikerült elzavarnom kineziológushoz, de ha nem gyakorolja a feladatokat, nem végzi el a "házi feladatát", akkor csak ablakon kidobott pénz.
Most szorítok és a jövőbe tekintek.:-)))))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.