...de sem itt, sem más felületen a bejegyzés ablakban nem tudok írni.
Csak a címet tudom megírni és aztán a billentyűzetem eltűnik és nem is szándékozik visszajönni.
Az írásfelületet, egy egész képnek tekinti és nem szerkesztésre való valaminek.
Ha valaki tud olyan oldalt, ahol megy okos telefonról a naplóírás, akkor az sikítson nekem.
Mert...mert mennék, bezárnám ezt a felületet.
Miért?
Csak.
Mert.
Azért!!!!!!!!!!!
Csak egy kis szösszenet.
Mi is az, hogy napló?!
Számomra a lelkem mélyén, a bugyrában kavargó titkok, érzelmek és élmények leírás, kiírása, rögzítése.
Írom akkor, ha:
- dühöngök
- szomorú vagyok
- kétségbeesett
- depis
- valamitől a fellegekben járok
- valami nagyon motoszkál bennem
- valami nagyon megérintet (akár pozitív, akár negatív)
Szóval az érzelmeimről....melyet nem feltétlen akarok, tudok és szándékozom megosztani a párommal, körülöttem lévő emberekkel.
Igen, ezért van ott jobbra...oldalt...nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!!!!!!
De, rákerestem, és az okos Wikipedia elmondta:
"Napló – naponként (vagy meghatározatlan időközökben) készített magánjellegű feljegyzések sorozata. Irodalmi jelentése szerint a prózai műfajok egyike, amelynek formáját az események időrendjét követő feljegyzések határozzák meg. Ha végső formába öntés után nem is egyezik meg feltétlenül az eredeti feljegyzésekkel, a napló az írónak a lejegyzett eseményekhez, gondolatokhoz, lelkiállapotokhoz való közvetlen (időhöz kötött) viszonyulását tükrözi, s ez döntő feltétele hitelességének."
Nos, azt hiszem, eddig voltam hiteles.
Ha megakarnék felelni a vélt vagy valós olvasóimnak, akkor abban a pillanatban, már nem rólam szólna, hanem nektek írnék. És az már nem a naplóm, hanem egy kirakat lenne.
Kirakatot lehet játszani, díszíteni, építeni, cicomázni....csak éppen nincs köze a bennem zajló valós dolgokhoz.
Akkor minek írjam?!
Szóval.....üdvözöllek itthon....
(sajna a dalt már nem találtam meg a youtube-n)
Héj héj, te éppen úgy nevetsz, mint én
Héj héj te épp olyan lehetsz, mint én
Nem ez akartam lenni,
Vagy mindenki vagy, senki
Héj tudom, hogy te is látod
Hogy táncolnak a kis színes virágok
Hát üdvözöllek itthon
Ne kérdezd, titkon én már
Régen nem adtam át
Másnak ezt a szobát
Üdvözöllek újra
Oh, senki sem tudja, mit rejt
Belülről ez a ház
Csak te vagy az, aki látsz
És még azt is látom rajtad
Héj héj ezt a második utat te úgy akartad
Hogy senkinek se fájjon
De így nem lehet, látom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.