...válasz nélkül, jelzés, szavak nélkül.
Rendszeresen ezt csinálja....de most mégis azt érzem, lezártam.
Vasárnapi kiborulásom elég volt ahhoz, hogy rájöjjek....én nem ezt a lovat akartam.
Szeretőm azért legyen, hogy feldobjon, hogy örömömet leljem benne, és ne éppen kiborítson és idegbeteg legyek tőle.
Értem én, hogy túl sok voltam, nyomultam...de ez akkor sem elintézési mód.
Tegnap reggel még elküldtem egy őszinte, bocsi levelet...tényleg nem így kellene kezelnem a helyzetet.
De azóta sem kapok választ.
Hát, akkor menjen a fenébe....nehogy már könyörögnöm kelljen, hogy szóba álljon velem.
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.