...miértje!?
Minap készültünk a lányokkal egy előadásra.
Nem, nem színház, még ha ott is volt megtartva...
Költözés kellős közepén, zsákokból húztam elő a ruhákat. Igen, azt hiszem, akkor igazi "NŐ" voltam, repkedtek a ruha darabok, és kissé toporzékoltam, hogy nincs egy rongyom sem amit felvehetnék, mert hogy az összes nyári ruha a kezembe akadt, de azt azért október kellős közepén csak nem veszi fel az ember lánya.
Főleg, hogy azon az estén 5 fokra hűlt le a hőmérséklet.
Nos hulla fáradtan, kezdtem már feladni, de végre sikerült kivadászni egyik zsák mélyéről egy felsőt és egy csini nadrágot.
Volt 20 percem az indulásig. És még mindig az motoszkált bennem...nem kellene elindulni, fáradt vagyok én most egy agymosáshoz, vagy egy lelki fröccshöz.
Egy kis smink, hogy életet leheljek az amúgy nyúzott ábrázatomra és 2 perc késéssel el is indultam.
Azért sikerült ráhangolódnom...és már vártam a pasival a találkozást.
Vajon milyen lesz?
Élőben is olyan kis arrogáns, kiosztó?
Lelkemet megérinti, vagy hárítani fogok...esetleg elalélok és imádni fogom?
Nos...NEM tudtam meg.
Mert betegség miatt elmaradt a "találka".
Ott álltam és néztem az arcokat.
Volt aki dühös volt, volt aki csalódott...volt aki érzelemmentesen tudomásul vette.
Én csak mosolyogtam és a lelkem kacagott.
Nekem nem kell megtudnom Csernus doki mit is mesél, kérdez, mond az önismeretről és a boldogságról.
Valószínű nekem nincs szükségem erre...enélkül is jól vagyok!!!!
Most jelzi a barátnőm...Csernus doki az M1-en.
Hm...kapja be!!!!!!!!
Nincs szükségem rá....jól vagyok nélküle! :-D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.