...BOLDOG Mikulást!
Én kipucoltam, keféltem...és beraktam a szekrénybe.
És nem volt benne semmi.
Eddig minden évben Miklós reggelén volt benne valami.
Hol azért mert még anyukám csempészte bele, hol azért mert a párom.
Hm...idén csak a lányom lehetett volna, de Ő meg a szalagavatója miatt már azt sem tudja, hogy sírjon vagy nevessen?!
Ma reggel 8 órakor a konyhában ülve döbbent fejjel néztem rá.
- Mi van?
Akkor most mi miért akkor és miért oda megyünk?!
- Hm...Anya...nem mindegy?
- Nem baszki! Akkor itthon is simán, rohanás nélkül is megcsinálhatjuk a hajad.
- ... - boci szem és csend, kattognak a kerekek.
majd megszólal - tényleg! De miért is akartuk úgy?
- Nem tudom. - rázom fejemet.
- Na akkor újra tervezés!
Néz rám, könnyes szemmel...ne, ne csináljam ezt vele!
Átrágjuk, végig gondoljuk, időkkel játszunk, majd telefon hegyek, és átszerveződik az, amit már 2 hete egyeztetünk másokkal.
Ha ez a nap vége lesz, remélem egy mosolygós, felszabadult csibét látok, mert ez a nap nem lesz semmi.
Mikulás...puttonyodba hozz neki egy sima, zökkenőmentes csodás napot!
A nap már süt!!!!!! Ezerrel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.