...kezdtem el írogatni.
A buja DÖG énem!
Kip-kop, itt vagyok!
Elvonási tüneteim voltak.
Igen, az emberben mikor felébred a vágy.
Mikor azt érzem, írnom kell, mert a belső gondolatok, az erotika, a vágy, a bennem tomboló bujaság kikívánkozik, akkor olyan naplót nyitok, melyhez nem adom az arcom.
Valahol érthető?!
Vagy nem?
Persze, persze, ez is én vagyok, de erre egyébként is harapnak a férfiak és én nem biztos, hogy mindenáron ezen kis titkos énem alapján akarok partnert találni.
Igen, partnert. Nem társat, nem férjet...
Partnert abban, hogy a szexualitásom ne tomboljon.
De még sem adom azt olyan könnyen.
Így a hűvös hölgy és a buja DÖG rendszeresen verseng bennem, melyik törjön a felszínre.
Itt a DÖG-nek van helye.
Figyelmetekbe ajánlanám!
"A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt"
Ugyan "aranyköpés", de van benne valami.
MOST mindenképpen igaz lesz az életemben.
Attól, hogy több levelet írsz és kedves vagy, még nem fogod megkapni az elérhetőségemet.
Nem szeretném felfedni kilétemet.
Azért ennél több kell!
Ugye, ezt Te is tudod!?
És ugyan megdöbbenve tapasztaltam, hogy a nap legolvasottabb naplója lettem, jelzem, NEM, NEM szeretnék itt babérokra törni!
Sarokba csöndesen zajt csapó buja nő szerepét szeretném.
Ki néha kéjesen felsóhajt, néha sikolt és néha a füledbe súgja, miközben a nyakadat finoman megharapja:
Gyere édes!
Most csukd be szemed, érezd, hogy egy selyem sál hűvössége a szemednél megfeszül, nyisd ki minden érzékedet, és hallgasd:
Valahol elkezdődött!
Hogy, mikor és hol kezdődött el az a kis JÓÓÓ az életemben, melyet Mr.Kék okozott?
Kutattam az emlékeim között és ráleltem egy még régebbi levélre, mikor a poklok poklát jártam meg.
Érdekes, hogy még nem is találkoztunk és már akkor megmondta:
"nehéz jó szeretőt találni."
Csessze meg! Ezt a mai napig is érzékelem, be kell látnom, igaza volt.
Bár, ma már nem szeretőt keresek, de mégsem áll messze az elképzelésemtől.
Ennek ellenére, nem lelem a megfelelő személyt.
Azt hiszem magas lett a mérce, mert magasra emelte.
Ez csak a tavalyi évem meghatározó élményei, melyek fontos állomásai voltak a múltnak és kihat a jelenemre, na meg a jövőmre.
Legviccesebb!
Mikor a kamureg, a kamureggel beszélget, ismerkedik!
Soha nem hittem volna, hogy valaha eltudok attól vonatkoztatni, hogy nem valósak az adatok, nem látom a képét, csak a betűkre, szavakra, mondatokra, sorokra támaszkodhatok, vagy sem!
Bizalom és nyitottság kell ehhez a játékhoz.
És sok-sok szó, melyből érzékelhető a másik, ahol a sorok között is lehet már olvasni!
Ha azt írod, hogy tetszem, mert...és odadobsz pár szót, nem leszel meggyőző!
Ha küldesz egy fényképet, hogy ilyen hatással vannak rád a képeim, kinevetlek, hiteltelenné válsz!
Mondatok, gondolatok, melyre ráfeküdve, elnyúlva az érzékek tengerén utazhatok a Te világodban.
Ha tetszik, akkor hatni fog rám!
Esetleg aktív utazó leszek, de lehet, hogy csak olvasom soraidat és érzem bőröm libabőrözik, a vágy feltörni készül bennem és kora reggel ébredezve még ott táncolnak bennem szavaid és általuk keltet hangulat.
Ez jó, ez édes, ez fontos!
Talán a kezem nem maradt a paplan felett!
Talán, ma reggel gondolatban velem voltál illatodat véltem érezni, mellemen forró ajkadat és hasamról a köldökömnél kicsit elidőzve a kis ékszerdobozom felé kalandozó kezed sejlett fel, mely határozottan becsúszott a combom közé....
Mert néha ott van már a fűszer, mely akár illatozni is képes lesz!?
Kezdeti roham csendesedni látszik!:-)
Akik, megrögzött vadászók, azok adatot, képet nem nézve már túl estek a statikon, leveleken.
Lendületük alább hagyott, mert nem pottyantam az ölükbe.
Akik, a pillanat vadásza volt, az képes volt megnézni a képeket és a paramétereket, de csak a jelzésemre haladt tovább a naplómig, és kapta meg a választ, hogy nem, nincs kép!
Aki, rutinos, az (esetleg?!) elolvasott, de már nem írt rám. Talán mert tudja, nem lesz az könnyű préda ebből az Arctalan Nőiességből.
Aki pedig képes volt elolvasni és a sorok között megtalálni a lényeget, eldönthette, hogy ír és megpróbálja a figyelmemet elnyerni, vagy mondván "nem fogok sorban állni" durcássággal és önbizalomhiánnyal megfűszerezve tovább haladt.
És volt aki laza magabiztossággal azt gondolta Övé a pálya, mert Ő bizony az életben is hódít, na meg vannak itt bőven, akiket meghúzott és meghúzhatna, HA akarna, úgyhogy ne hogy már ez a liba fogjon ki rajta. Hozta a formáját és az egy mondatos leveleivel gondolta, hogy megfogja libuska agyam és betölti összes szegletét.
És aztán ott voltak azok, akik ugyan nincsenek elszállva maguktól, de az örök vesztesek nyugalmával értelmes, stílusos levelet voltak képesek felém küldeni. Mert kíváncsiságukat, idegszálukat, érzékeiket felborzoltam.
Mert nem tudják eldönteni ez csak vicc, vagy valóság?!
Mert a NŐ ha képes kibújni a hűvös külsőből és hajlandó megvillantani az erotikus énjét is, DE ARCTALAN, az bolond, vagy hivatásos, esetleg egy bányarém!?
Nos, kérem, az igazság az nálam van!
(Melyik táborba sorolnád magad?)
Csak "lightosan", vanília felhőben!
Most, így a peteérésem után, menzesz előtt (na meg majd után!!! ajajajaaaajjj!) jönnek a hangulatok, élmények, fantáziák.
Hogy mi belőle a valóság és az agyam szüleménye?!
Azt majd én tudom, neked kedves olvasó nem az a dolgod, hogy eldöntsd, neked csak olvasnod és élvezned kell.
Ha megy!?
Ha nem megy, úgy sem jössz többet ebbe a kis sarokba, ahol próbálom magam meghúzni csendesen.
Maradjunk abban, mint a filmek elején:
A napló cselekménye kitalált történeten alapul. A naplómban megjelenő szereplők is kitalált személyek, valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve!
Álltam a tó partján, szép szemem elmerengett a tó kékségében.
Ugyan a nap kibújt a felhők mögül, de a sugarai már csak próbálkozott a perzseléssel, de már melegíteni sem volt képes. Egy hűvösebb légáramlat meglebegtette hajamat, testem megborzongott, meleg kardigánomat a mellem előtt szorosabbra húztam.
Hátam mögül a stég fapadlóján lépteket hallottam, melyek egyre közeledtek felém.
Nem akartam a pillanatot megszakítani azzal, hogy hátra nézzek, élveztem, ahogy a víz fodrozódik és mélyben meg-meg csillan az apró halak testén a fény. Olyanok voltak, mint a sötét égbolton a tűzijáték, hol itt, hol ott csillant meg, s törte meg a víz sötétkék színét.
A lépések megálltak közvetlen mögöttem, egy ismerős illat csapta meg orromat. Tudtam, hogy rég nem látott férfi áll mögöttem, valószínű ugyanaz a kaján vigyor van most is az arcán, és a szeme ugyanúgy csábítóan csillog, mint régen.
Becsuktam a szemem és a régi emlékek peregtek le szemem előtt, térdem megremegett és megfordultam.
Igen, az a mosoly ott volt az arcán, a szemében is ott az a csillogás, bár látszott rajta, az idő rajta is fogott, fáradtabb, tompább fénye volt.
Kislányos mosollyal köszöntem neki, bár a hangom alig volt halható.
Odahajolt nyakamra puszit nyomott és a fülembe súgta: rég láttalak!
A hangja többet mondott, mint az a két szó.
*
Kezemben egy forró bögrét szorítok, összekuporodva a kanapé sarkából nézem őt, ahogy elkészíti a következő adag forralt bort.
Nem szól, csak félszemmel rám pillant, majd a szája mosolyra húzódik.
Végül megtöri a csendet: úgy ülsz ott, mint a legelső találkozásunkkor, mikor úgy halásztalak ki az egyik stég alól, ami beszakadt alattad, mert nem hittél a felíratnak, „életveszélyes a stégre lépni”!
Nekem is bevillant az az este.
Elmosolyodtam.
Vizes ruhában állok a szobaközepén egy nagy takaróba bugyolálva, hiába mert fázom és a szám reszket és lilul. Tétován odalépett hozzám, nem tudta mit tegyen, egy ismeretlen lányt húzott ki nem rég a tóból. Nem tudta véletlen, vagy egy őrült öngyilkost jelölttel áll szemben. De a szemek találkoztak és ott volt valami a levegőben.
Nem kérdezett semmit, nem szólt egy szót sem csak elkezdett vetkőztetni. Annyi erőm nem volt, hogy tiltakozzak és éreztem, nem is akarom. Volt benne valami erő, mely vonzott és ugyan idegen volt a számomra mégis ismerősként tekintettem rá.
Izgató volt a szemében látható aggodalom, a törődés, a gyengéd érintés, ahogy vetkőztet.
Keze besiklott a blúzom alá, tudtam, hogy csak a nedves ruháktól akar megszabadítani, mégis a mellbimbóm reagált rá, mire a bugyimhoz ért, az már nem csak a víztől volt nedves.
Felnézett rám és szemében láttam, hogy mindent ért.
Letérdelt és gyengéd csókokkal halmozta el térdemet, combom belsőjét, nem érdekelte, hogy előbb még a hideg víz miatt remegtem, tudta, hogy ez a remegés már más miatt van.
Óvatosan próbálta feltérképezni testem minden porcikáját.
Nyelve játékos volt, de határozottan követelődző.
Halkan fülembe súgta: Érezni akarom a nyelvem hegyén a csiklód ízét. Érezni akarom, ahogy megremegsz az érintéstől.
- Kérsz még egy bögre forralt bort?!
Gondolataimból felriadva, szemébe nézve tudtam, hogy tudja mire gondoltam az elmúlt percekben.
Jó éjszakát!
Praktikus körömlakk.
Nem tudtam eldönteni, hogy az elmúlt félórában a velem szemben ülő barna szempár azért nem tudott az gyeztetésre figyelni, mert a bokám látványa ragadta meg, vagy az éppen felfutni keszülő harisnyára rácsöppentett átlátszó körömlakk zavarta?!
Nem volt időm kiszaladni újat venni.
Rendes nöciként illene pótharisnyával járnom, de ma reggel nagy táskával jöttem, pechemre nem raktam át.
Örök talány marad.
Tetszett neki a látvány, vagy ellenkezőleg?!
Tisztelt Bíróság!
Csillogott a szeme!
Nem is kell mindig pasi a "kielégüléshez"!?
Nem, ez most nem olyan bejegyzés lesz, még ha a cím erre enged következtetni.
Tudod, nincs kint a 18+ !
Azt hittem ma 2 hét után végre férfiak karjainak örvendhetek.
Reméltem, hogy lemerülten/kimerülten piheghetek majd a végén.
Vágytam arra, hogy izzadság cseppek gyöngyözzenek a testem minden pontján.
Bíztam, hogy a zene és a mozdulat mindent megold és mindenen átbillent.
A tekintetek ígérnek és mindent megkapok!
Nem így lett.
Viszont a női pillantások találkoztak, finom apró pici mozdulatok csiszolva lettek.
Volt akinek ösztönösen elsőre ment és gyönyörű volt a látvány.
Volt aki még sete, de nem suta és a tökéletességre törekedett.
A tükörben néztem és nézték.
Csillogó szemek és kipirult arcok, női kacajok dobták fel a hangulatot.
15 nő egyszerre mozdult, ritmusra emelte csípőjét és ejtette le.
Nem volt egy férfi sem, egy zavaró tényező sem, csak mi magunk és a szenvedélyünk.
1,5 óra végére mindenki azt érezte, pasi hiányában is megkaptuk a jussunkat.
Izzadtan, kicsit lemerülten, de feldobódva kapkodtunk levegő után.
Tanár mosolygott s közölte, még úgy sem tartott 1,5 órás lady stile táncórát!
Bújjjj kedves hozzám!
Most kissé fáradt, nyűgös, szeretetre éhesnek érzem magam.
Hosszú volt a nap, na meg stresszes is.
Kérlek, bújj hátulról hozzám, ölelj át és csak szuszogj a nyakamba.
Érezzem hátamon a tested melegét, karodat mely átfon és felnyalábol, combod mely fenekemhez simul és lábadat, ami lábamba kulcsolódik.
Nem baj ha farkad keményedik, de kérlek, ma csak szeress, ölelj!
Némaságoddal, jelenléteddel kényeztess!
Köszönöm!
Vannak napok!
Mikor, ilyen kis cica vagyok, mint tegnap este!
Jön, aztán megy.
Nyugi, elmúlik!
Lovebox, mint fogyasztói társadalom!
Ha nem férsz bele a paraméterekbe, ha kicsit is más vagy, mint amit elképzelnek, ha nincs kint képed, vagy nem jól fogalmazol - lecserélnek!
Van ez így!
Ott a következő, ott van még 100 másik.
Igaz, mire a sor végére ér, lehet belefásul, közönyössé válik és a végén durcásan közli, itt nincs egy épkézláb ember!
(direkt nem írtam nőt, mert a férfiak is ezt tapasztalják)
Ma már megszoktuk, ha elromlik, ha pár éves, ha karcos, vagy csak unjuk, kidobjuk, leadjuk, cserélünk, váltunk!
Így az, hogy érték, ami a fejben, lélekben van. Az már sehol sincs, vagy nagyon ritkán keresik.
Még is azt mondom MOST, nem panaszkodom!
Van még néhány csillag az égen!
Hitetlen férfiak!:-)
Ennyire furcsa, hogy egy társkereső oldalon nem keresek senkit!?
Nem értik, hogy naplózni jöttem.
Felháborodnak, hogy nem kapnak képet.
Hahóóóóó, kicsit, tényleg csak egy kicsit, de olvasni tudni kellene!
Az egész ittlétem egy játék!
Tudom fura és ez akár bosszantó is, de senki nem kérte és nem is kényszerített arra, hogy belelépj. De ha megteszed, akkor a szabályokat el kell fogadnod.
Nincs motivációm, hacsak az nem, amiért jöttem?!
Írni, kiírni azokat a gondolatokat.
Hogy ez polgárpukkasztás!?
Lehet, ha Te úgy éled meg, akkor bizonyára az.
De nem vagyok boldogtalan, nem kell a hétköznapjaimhoz egy társ!
Nem keresek azért, hogy ne legyek egyedül/magányos!
Jól érzem magam a bőrömben és ez nem saját magam ámítása.
Persze, vannak napok (lsd.: kedd este), mikor felszínre tör a gyenge, gyarló, gyengéd, bújós, szeretgetős, kényeztetős Pumukli belőlem.
A boldogság ott van bennünk és nem egy férfi jelenlététől fog felszínre törni.
Vagy képes vagyok örülni az élet apró dolgainak, vagy egy társ mellett is egy örök elégedetlen hárpia leszek.
Nem a férfi fog boldoggá tenni, max. partner lehet benne, de magammal kell tisztában lennem és harmóniában élni.
Ha ez meg van, akkor képes vagyok minden fajta nyomasztó érzések nélkül léteznem.
Te kit választanál? Egy társfüggő, görcsösen pasit kereső nőcit, vagy egy mosolygós független, magabiztos amazont?!
Heheeee...tudom, attól függ mit akarsz tőle!?
Ha csak használni, akkor az előbbit!
Ha egyenrangú felet, akkor az utóbbit!
Kérdés csak az, hogy Te tisztában vagy Önmagaddal?
Kiegyensúlyozott és boldog vagy!?
Mert ha nem, akkor ismét az előbbit választod!
Jó válogatást!
Meg kellene lepnem magam!
Tegnap este kaptam egy infót!
Újabb relax hétvégére mehetnék velük!
Igen ám, de akkor lesz a szülinapom! Most kellene eldöntenem, jelentkezzek, befizessem az előleget vagy sem!?
Reggel ezzel a gondolattal ébredtem!
Menjek vagy sem?
Ott, velük szeretnek ünnepelni, vagy valakivel/valakikkel máshol, máshogyan?
Azt mondják, ha változást akarsz az életedben, akkor a megszokott komfortzónádból ki kell lépned!
Azt teszem egy ideje, de még óvatosan! Valami meglepőt, valami mást, valami szokatlant vagy különlegeset kellene bevállalnom?!
Gondolkozom!
Talán egy gésagolyó, mellyel gondolatban már jó ideje szemezek?!
Vagy egy kicsi kis távirányítóval működő vibrátor?
Vagy egy olcsó repülőjegy valahova, ahol még nem voltam?
Nem számít, hogy egyedül, de irány a világ?!
Van még pár hetem, hogy kitaláljam, megvalósítsam!
"Harapj meg Te állat!"
Van akinek erre van szüksége, van akinek komoly szavakra, vagy pont szavak nélküli tettekre.
Kinek mi jön be?!
Nekem kellenek a szavak, hogy az agyamat basszák meg először.
Kell, hogy kellemes látvány legyen.
Kell, hogy a kisugárzása hasson rám.
Kellenek az illatok, az érintés, amiben ott van a szenvedély.
Hát harapj meg Te...nagyon TE!
Mindenem sajog.
Lábam remeg, mozdulni is alig bírok.
Belegondolok, ha már most, akkor mi lesz holnap!?
Tükörbe nézve azt látom, hogy a sminkem elfolyt az izzadságtól, de a szemem csillog és kacéran visszamosolyog rám!
Meg lettem - elég tisztességesen - táncoltatva.
Golyókat fognék(?) a kezembe!
Gondolkozom.
Kicsi, vagy nagy?!
Kell ez nekem, vagy még sem?
Bírnám, vágynék rá vagy messze rohannék?
Állóképességem mennyire adott hozzá?
Kolléganőm öccse pénteken egy ízelítőt (workshopot) tart belőle.
Tulajdonképpen 2 órát még ha közben meghalok, akkor is kibírok.
De, persze ott a kétely bennem!
Egy nő és a kettlebell?!
Na meg nem egy nádszál kisasszony vagyok, bírnám, nem ciki?
Nem hiszem, hogy ciki, valahol valamikor mások is elkezdték!
Na meg, ha kezdő óra, akkor bizonyára nem csak én leszek kezdő.
Max. jót nevetek a bénaságomon, ahogy táncórán is, ha valami nem megy.
De nem az a ciki, ha megpróbálom és esetleg ügyetlenkedem, az a ciki, ha itthon csücsülök és nem teszek semmit, pedig szeretnék, vagy kellene!!!
Legalábbis én így gondolom.
Legyen annak gáz, aki a kispadon ülve kritizál.
Játszom a gondolattal.
Milyen lehet, mikor a kezembe pár kilós golyó és visz magával?
Mikor minden izom megfeszül, még olyan is, melyről évekkel ezelőtt tudtam csak.
A hideg vas, mikor tenyerembe simul és életre kel.
Tulajdonképpen mi bajom lehet?
Izzadok egyet, mint tegnap egész nap és izomlázam lesz, ahogy ma is van.
Egy új mozgásforma, egy új közeg.
Max. négykézláb felmosom majd a lakást, ahogy ma is tettem, hogy kilazítsam, hogy átmozgassam azokat az izmokat, melyek tegnap bedurrantak. :-)
Hát napsütéses napot mindenkinek!
Illúzióromboló!
Egy gyönyörű szempár.
Egy érzéki száj.
Nagyon finom, a kisagyba (igen, oda hátra!) bekúszó stílus, mely befészkeli magát és nem hagy nyugodni, nem enged szabadon gondolkodni, rabul ejt.
Vágyom a többre, a hangjára, kíváncsi leszek az illatára, érezni szeretném ujja hegyének az érintését.
És jön a kérdés: mit gondol a tetoválásról!?
Bassza meg!!!!!!!!!!!!!!
Miért?? Miért kellett??!
Most úgy érzem magam, mint a kisgyerek: elvették a játékomat!
Hisztizzek, bőgjek vagy toporzékoljak!?
Just do it!
Mindenkinek tudnia kell a saját részéről, hogy mit akar!
A többi meg majd úgyis kiderül!
De azt csináld jól, maximális erőbedobással!
Kérlek!
Szex, mint kúra!? Ki kellene próbálnom?:-)
Hiába nyalogattam, szopogattam nem lett jobb!
Sőt!!!
Kipróbáltam egy újat, attól még a nyelvem is zsibbad.
Még jó, hogy nem vár itthon senki és ma este nem kell "teljesítenem". Kicsit furcsa élményben lenne része a partneremnek.
Kell nekem megizzadva, mezítelen nyakkal lófrálni a hidegben!?
Most kapar és gombóc van benne!
Hiába strepszilsz, azt mondták szar, kaptam Tantumverdét, valamit tudhat.
De a nyelvem is kába tőle!
Most egy maratoni orális kényeztetést valaki!????
Úgysem érezném!
De ha csak egy mély baritonban átmenő szextelefonra vágysz, akkor is jelentkezz, megoldjuk!
Azt hiszem fület szétbaszó náthás hangom van!
Úgy érzem a "nátha" elkergette a libidómat!
HELP ME!
U.i.: Jaaa...hogy a kalapkúra most jót tenne!?
Biztosan, csak sem kalapom, sem jelentkező!
Egy kis játék a hűséges olvasóimnak!
Csak, hogy izgalmasabb legyen, csak hogy megháláljam, csak hogy ne érezd jól magad?!
Nevezhetjük bárhogyan, sőt, még sorolhatnám.
A lényeg majd most jön.
Mivel sokan kértétek a képet, valahol érthető, hétvégén a kitartást, az érdekességet értékelni fogom.
Aki a háttérországomban rendszeres levelezőtársam volt és felkeltette az érdeklődésemet, na Ő mindenképpen számíthat valami meglepire.
Aki rendszeresen olvasott, de nem szólt hozzám, nos, közülük - közjegyző jelenléte nélkül - sorsoláson vesznek részt, egy valaki szintén kap egy meglepit.
Neveket nem teszem közzé!
Játék a világ!
Hogy Te önkéntesen nem játszottál vagy kivonultál, az a Te döntésed volt!
Mennyivel másabb!
Minap Mr.Szúrósszeműnek kifejtettem, hogy mi lenne, ha egy kicsit is becsukná az érzékszervei egyikét (a legfontosabbat) a SZEMÉT és rábízná magát a többire.
Akkor talán jobban, helyesebben választana a hölgyek közül.
Nap, mint nap ezzel szembesülsz.
Nem látsz, így kénytelen vagy a betűkre, a sorokra és a stílusra figyelni. Általa reméled, hogy valamit is kapsz belőlem.
Ez így van, csak ennek semmi köze a külsőmhöz.
Lehetek csúnya, igénytelen, fogatlan, púpos vagy akár helyeske, mosolygós, ápolt, átlagos negyvenes NŐ!
Nem tudhatod!
De figyelsz! Kíváncsi vagy és nyitottabbá válasz arra is, amire egyébként nem lennél az.
Mennyivel másabb...
Egy orr lukon venni a levegőt...
Mosolygósan ébredni...
Azt mondani, hogy látni akarlak, mint, hogy Viszlát!...
Várni a holnapot...
Mennyivel másabb szeretkezni, mint kefélni!
Mennyivel másabb vonzódni, mint kívánni!
Mennyivel másabb most Mr.Győző, mint ...
U.i.: Mennyivel másabb lenne ölében összekuporogva az illatát szaglászni...
Mennyivel másabb lenne, ha nem tanultam volna meg, hogy ha egy férfi jönni akar, akkor az jön, ha nem teszi, akkor tudomásul kell venni.
Hagyni kell!
Időzítések hatalmában!
....egy nem megfelelő időben leírt mondat.
....egy megfelelő időben írt levél.
És akkor az ember vagy sírni tudna, vagy nevetni.
De a CSEND is képes ilyen hatással lenni rám!
Így lesznek az utolsókból elsők és elsőkből utolsók, a héten érdekes módon ez úgy látszik folyamatosan változik?!
Szép kis este!
Orgazmusban gazdag....
Köszönöm!
Vagy még sem?!
Vagy álmodtam, vagy hogy is van ez!?
Kicsit más! Kicsit kemény!
Kettlebell, mely mindent megmozgat!
Tegnap elmentem, kipróbáltam és meghaltam.
A srác nem volt kemény, csak én nem vagyok ehhez szokva.
Eddig is tudtam, hogy vannak olyan izomcsoportjaim, melyeket nem használok, sőt, évek alatt el is felejtettem, hogy léteznek.
16 évesen még simán lehúztam heti 3x2,5 óra kondi edzést, medincin labdákkal és lépcsőzéssel megspékelve.
Tegnap 1 óra után már csak az tartotta bennem az erőt, hogy még van egy óra hátra.
A lábam már remegett és citerázott, azt éreztem ha még egyszer le kell guggolnom én összeesem, nem tudom visszanyomni magam álló helyzetbe.
De sikerült.
Saját határaimat feszegettem több, kevesebb sikerrel.
Annak ellenére, hogy az óra végén tudtam, már most az a zsibongás, ami a testemben van holnapra kegyetlen izomlázat fog okozni, mégis egy felemelő élmény volt.
Nem mondom, hogy ma újra neki kezdenék, de holnap talán igen.
Ma még gondolkodnom kell miként mozduljak, hogy a combom, fenekem izmai kevésbé feszüljenek!?
De oda álltam a falhoz és ugyan, mint a 80 éves vénember lassan, megfontoltan, de csak guggolgattam az ágyból kivánszorgás után 3x10-et.
Amiről tegnap még azt gondoltam, hogy "ugyan már, mit nekem", azt ma teljesítménynek nevezem.
Ezek után felporszívóztam, cső nélkül, hogy guggolnom, rogyasztanom és négykézlábra kelljen állnom.
Lazítás, gyakorlás és önmagam kínzása volt a cél!
Gondolnád, hogy egy egyszerű wc-re menés is fizikai fájdalommal jár és komoly kihívás tud lenni!???? :-)
MOST már tudom, tapasztalom!!!
De nem bántam meg, valahol el kell kezdeni!
"I'm not afraid to take a stand
Everybody come take my hand
We'll walk this road together, through the storm
Whatever weather, cold or warm
Just let you know that, you're not alone
Holla if you feel that you've been down the same road"
(http://dalszovegekmagyar...m-not-afraid-nem-felek/)
Fantázia, mely megfogott!
Van az adatlapomon egy kép, mely nem csak nekem, de sokatoknak tetszik.
Fantázia címet kapta.
Megfogott, játszom egy ideje a gondolattal.
De sem fotósom, sem műterem, sem derítőm nincs, hogy a fény játszhasson a testemen.
Reggel arra ébredtem, hogy egy hang sejlik fel az emlékezetem mélyéről.
Még félálomban voltam, álom és ébrenlét között valahol.
A meleg barna hang, mely napok óta ott cseng, búg, mosolyog és izgat a fülemben, most ott táncolt emlékként.
A szoba sötét volt, szememet hiába nyitogattam, mintha egy fekete selyem sálat kötöttek volna rá. Fülemre mintha egy fülhallgató került volna, megszűnt a külvilág. Valahol halkan hallottam a madarak dalolását, de a hang beszélt hozzám. Izgatott és a szavak melyek kúsztak a tudatomba egyre jobban hevítették a testemet, míg a vágy eluralkodott rajtam. Onnantól a hang is megszűnt és csak egy lassú, mámorító zene kezdett el lüktetni bennem.
Úgy éreztem megszűnt a világ...álomba zuhantam.
Egy ajtókilincs kattanását hallottam nagyon halkan a zenén keresztül.
Kezemre egy kesztyű került, ami által elvesztettem a tapintásomat. Csak azt tudtam, hogy támaszkodok, vagy fogok valamit, de, hogy annak milyen az érzete, tapintása képtelen voltam felmérni.
Majd a csuklómon valami hideg, fémes, kemény csattant és rájöttem bal csuklómon már egy bilincs feszül.
Kezemet két kéz a fejem fölé emelte és a jobb csuklóm hozzá lett kötve a másikhoz.
Félelem és kíváncsiság keveredett bennem.
Izgatott, hogy nem látok, nem hallok és már esélyem sincs levenni magamról a kötelékeimet. De azt éreztem ez jó lesz nekem, így nem is akartam igazán látni, hallani, tapintani.
Nem tudtam eldönteni, hogy egy ember keze kezdi el simogatni a nyakamat, talpamat, combomat vagy többen vannak!?
Volt itt hűvösebb, határozott férfi kéz, de volt finom, lágy, cirógató érintés is, melyre határozottan azt mondtam volna, hogy nő is van közöttük.
Egy idő után azt éreztem, hogy minden porcikámat kezek, ajkak, a test melege tölti be.
A számat egy finom, puha, meleg ajak érintette.
Nem volt követelődző, csak kényeztető, óvatos, felfedező csók volt.
Az agyam cikázott és tudtam, ez nem egy férfi érintése volt.
Hirtelen ledöbbentem, de az ajak visszatért és már édes, izgató volt, kicsit mohóbb, mint előbb.
A mellemet valami selymes érzés töltötte be, ha tippelnem kellett volna, vagy egy szatén sál, vagy egy tollpihe lehetett.
Kezek csúsztak fel a bokámtól a térdemig, másik kezek a fenekem alányúltak és érzékien markolták, újabb érintést éreztem, mely a keresztcsontomtól csúszott le egészen a gátamig, egy finom meleg (talán) nyelv pedig a köldökömnél kőrözött, majd a szeméremdombom felé vette az irányt.
Mindenem remegett, már nem az ismeretlentől való félelmemben, hanem az érzékeim ingerlése miatt.
A zene a fülemben mintha komponálva lett volna a cselekményekhez, egyre lendületesebb, egyre erotikusabb, egyre izgatóbb volt.
A vágy fokozódott bennem és egyre jobban az orgazmus felé haladtam.
Azt éreztem, hogy lassan könyörögni fogok, hogy valaki, valamit csúsztasson belém, a hüvelyemben akarom érezni, hogy szét feszítsen, hogy betöltsön, hogy a csúcsra érhessek!!!
És abban a pillanatban minden megszűnt létezni.
A kezek eltűntek, a csend szakadt rám, a szememet ki tudtam nyitni és világosságot láttam. Csalódottan tapasztaltam, hogy nincs senki a szobámban.
A kedves meleg barna hang visszatért és ott csilingelt a fülemben.
Szekrénykémbe nyúltam és "kisbarátom" előkerült.
Kaptam ma egy levelet!
"Mondja, azt hogyan csinálja, hogy valahányszor Önre gondolok, ébredezni kezd bennem a vágy? Ez valami boszorkányság? "
Nem, nem boszorkányság....csak magamat adom.
Azt hiszem, ezt tanítani kellene, az iskolába a kislányoknak már erre készülniük kellene, hogy miként lehet a férfit megbabonázni, elcsavarni, ujjuk köré csavarni?!
Nagy szükségünk lenne rá, mert ez olyan nehéz és elég ritkán sikerül.
Pedig, olyan jó érzés.
De még nekem is tanulnom kell!
Azt hiszem kezdem megérteni azokat a férfiakat, akik 2-3 vasat tartanak a tűzben.
Mindig jön valami kellemes élmény, nincs várakozás, nincs csend, nincs kérdőjel, sem érzelem.
Nekünk Nőknek ez sokkal nehezebb, mert hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy ez játék, könnyed utazás. Egy turistabuszra való felszállás, ahol sokan, sok félék vagyunk és egészen az utazás végéig míg haza nem kell menni, a történések folyamatos változásban vannak.
Csak az utazásról és az élményekről szól a dolog. Nincs zsörtölődés és számonkérés.
Hogy mikor ér véget az utazás és ki kivel megy haza?!
Az már más kérdés.
Gondolatok, melyek kavarognak bennem!
Most más tollával "ékeskedem".
Talán nekik könnyebb volt, frappánsak, találóak, igazak.
1. "A csend is más... Pedig ugyanúgy csend. A szó, a hang hiánya. Mégsem ugyanaz. Mert nem mindegy, kivel vagy csendben. És miért. A csend lehet teljesen süket. De lehet hihetetlenül zajos. Lehet benne nyomasztó üresség, de lehet benne madárdal, tengermoraj, erdősusogás, esőkopogás, szerelmes suttogás. Bármi lehet. Mert csak attól függ, kivel vagy csendben."
2. "Van egy olyan helyzet, amikor nem a másikkal szemben vagy hátrányban. Hanem együtt vagytok hátrányban. Amikor közösen játszotok, látszólag egymásért, de valahogy mindig hiba csúszik a játékba. És vesztésre álltok. És innen szép győzni. De csak úgy lehet, ha mindketten érzitek, hogy szükségetek van egymásra, hogy kell a másik, hogy akarod a másikat Igen, akkor lehet győzni. De csak együtt. A célért. A győzelemért.
Egymásért."
3. "Amit ma elmulasztottál, azt már sosem pótolhatod. Mert az már egy másik alkalom, egy másik történet lesz. Ami ma elmúlt, azt már holnap nem kaphatod meg. Minden lehetőséget ragadj meg, ha csak rajtad múlik. Ha fontos. Ha valóban fontos. Ne fogadd el a "majd lesz másik alkalom" hamis illúzióját. Mert nem lesz. Az már nem ez lesz. Az már egy másik. És ha két alkalmad lett volna, akkor így csak egy marad.
Ha marad."
4. "Játszd velem a legszebb társasjátékot. Játssz velem. Mert egyedül nem tudok. Mert nélküled nem tudok. Mert nem lehet. Mert a boldogjátékhoz két ember kell. A játékszabály egyszerű. Csak adni kell. Egymásnak. Mindig adni, mindig kapni. Így válik egész életünk egyetlen nagy karácsonnyá. Játssz velem."
5. "A levél nem elég... a telefon sem. Csak a találkozás. Mert kell a közelség, az érintés, a mosoly, kellenek a szemek. Kellenek ezek a pillanatok, a találkozások. Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni, hogy az álomba beköltözzön a valóság, hogy az ünnepnapok mellett meglássuk a hétköznapokat is. A Másikat"
6. "Nem a késéssel van gond, a rohanó világban akármi történhet, balesettől kezdve addig, hogy tíz perccel a munkaidő vége előtt a főnök a kezembe nyom egy papírt, amit sürgősen el kell intézni, de ott van egy telefon, egy szimpla sms... Ez előfordulhat egyszer-kétszer, de ha a nő (férfi) rendszeresen késik, ez azt jelenti, hogy szarik a partner fejére, mert ő ezt is megteheti."
Jó éjszakát!
Vigyáznom kellene, hogy mikor nyitom ki a számat?!
Van valami átok rajtam?
Most már lassan tendencia lesz, hogy ha elkezdek mesélni a barátnőmnek az én kis titkaimról, akkor az abban a pillanatban bubborékként szét is pukkad!!?
Nem értem!
Miért?
Mi a baj?
Talán korán adog jelentőséget dolgoknak?
Talán rámenős lennék?
Hiba biztos az én készülékemben van! Csak tudnám, hogy hol a megfelelő szerelő???
Na meg hogy mi, hol a hiba?
Jobb ha a továbbiakban befogom a szám!
Vagy keresek valamit, amivel betömhetem...
Nagyon fáj!
Nem tudtam aludni, csak forgolódtam.
Csupa görcs az egész testem.
Hiába próbáltam tegnap már tudatosan lazítani, nem lett jobb.
Azt hiszem ez sok(k) volt nekem!
Reggel hívtam Őt, aki oly sokszor kényeztetett már és segített rajtam az elmúlt egy évben.
Nem vette fel, tudtam, megtanulta a "kapcsolatunk" elején, hogy nekem kell a kommunikáció, nem hagyhat 2 napig válasz nélkül, mert azt én nehezen viselem, hisztiben török ki és harapok!
Jött is az sms fél óra múlva, most nem jó neki, de amint elment az ügyfele jelentkezik.
Hívott is, jeleztem, kell nekem, szükségem van rá, megőrülök annyira feszít, megveszek, ha nem ér hozzám! Csillapítsa a kínomat, dolgozzon meg, érezzem, hogy verejtéke a gerincemen csurog végig.
Nevetett, kinevetett...tudta, hallotta, hogy nyűgös, ingerült, feszült vagyok, de már megtanult kezelni. Majd erőteljesen rám mordult, "most fejezd be"!
Elmondta, hogy most nem lehet. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy eddig mindig megoldotta, a lehetetlent is, de ez MOST tényleg nem fog menni.
Megértettem, lehiggadtam, csalódott voltam, de hiába akartam önző DÖG lenni, be kellett látnom, későn szóltam! De ki a fene tudta, hogy az elmúlt napok eseményei ennyire, de ennyire...beindítják az izmaimat, ill. az izomlázamat.
Tudomásul vettem, hogy a masszőröm most és a héten nem tud fogadni.
Ma már nem fértem bele, holnap meg elutazik és csak szombaton jön haza.
Esetleg szerda este valaki?!!!!?????
Egy lazító masszázsra keresek jelentkezőket!
(vicc volt, mint tudjuk, innen nem ismerkedem!)
Viszont a fájdalom és a nyűgösségem nem csillapodott.
Ennek köszönhetően a tegnap esti hangulatom megmaradt és által megmondtam a magamét.
Ill. "csak" Őszinte voltam!
Tény, az őszinteség néha bántó és nyomasztó is lehet. Pasik nehezen viselik.
Vagy azért mert telibe találok vele, vagy menekülőre fogják, mert ez a Nő már most karakán és erőteljes.
Mindenesetre elnézést kért, megértette és béke kávéra invitált.
Nem tudta, hogy a mai nap nem a legszerencsésebb a számára.
Ellenállásom valószínű még jobban fűtötte, végül engedtem.
Mit veszíthetek!? Úgysincs sok ideje, s nekem sem volt sok kedvem bájcsevegni.
Jeleztem, ma nem vagyok a toppon. Nem érzem magamban az erőt!
Hulla vagyok, nyűgös vagyok és harapok! Pokolba kívánok mindent és mindenkit!
Érzi, de mégis megpróbálkozik a sárkány odújába bebocsátást nyerni.
Legyen! Tetszett, hogy nem adta fel!
Egy kedves barna szempár és egy édes mosoly fogadott. De azt éreztem, ennyi.
Ugyan a homlokomra szerintem rá volt vésve a behajtani tilos tábla, mégis a jelzései alapján azt hiszem kellemes élményt nyújtottam.
Próbáltam nem bántani, hisz elnézést kért, a többiről meg nem Ő tehet!
Mégis azt éreztem, mit keresek én most itt!?
Nem jó az időzítés, nem jókor, nem jó helyen vagyok!
Mikor elváltunk éreztem illatát....hmmmm... , azért az valamit megmozgatott.
De Ő jobbra én meg balra!
Ma azt gondolom, hogy ez így is fog maradna, ha rajtam múlik.
De, hogy holnap mit gondolok!?
Az még annyi mindenen múlik.
Van 24 órám, mert többet nem szoktam húzni, nem kínzom, nem hagyom kételyek között a másikat, tudom, az a legrosszabb, mikor az ember nem tudja, hogy akkor most mi van?! Hogyan tovább?
Most van tovább, vagy nincs?!
A labda jelenleg nálam és nem fogok visszaélni vele, mert megtanultam....jajjj...nyáron nagyon megtanultam, a kibaszott 3 napos csendek idegszálakat tépnek. Gyűlölöm!!!
Senkinek nem kívánom.
És nem is teszem ezt senkivel meg!
HA NÁLAM van a labda.
(Ha nem nincs nálam, az más kérdés! )
Jaaaa....hogy igen, valóban, ismét csapongtam!
Ma jól vagyok és pont!
Mikor a kollégáim érezhetően a kedvemben akarnak járni, incselkednek, kávét keszítenek és marcipánnal kínálnak (mert tudják csak azt szeretem!), akkor mosolygásra fakadok és ismét kacagok!
Ők is csak férfiak, kell nekik a mosolyom.
Na meg megjött az eső, aludni is tudtam.
Mi kellhet még, hogy dudolásszak jó kedvemben?!
Tánc, tánc, tánc!
Még ez kellett a ma estére!
Tökéletes nap volt.
U.i.:
Megráztam magam, leráztam magamról mindent és mindenkit.
Nincs izomláz, nincs fejfájás, nincs felhő az égen.
Azt hittem, hogy találtam egy kincset, egy értéket, egy egyedit és megismételhetetlent.
De úgy tűnik, hamisítvány.
Tévedni emberi dolog és a sündisznó lemászott a súrolókeféről!
Ha rossz napod van, vagy padlón vagy, esetleg szomorkás, kezdj el táncolni!
Jól mondják a Görögök!
Meglátod, felemelő élmény!
Game over!
...de a film forog tovább!
Csak nem gondolatban, nem chaten, nem skype-n, nem sms-ben...nem a fejemben!
Játék a valóságban folytatódik, mert a fizikai valóságra van szükségem s nem a hangokra!
Hogy ott légy, hogy érezzelek...
Élmény volt és tanulságos!
Irány a valós élet!
Mindenkit csókoltatok!
Aztán lehet, holnap vagy holnap után azt érzem...mégis csak írnom kell!
Mert feltüzelt, mert izgat, de még nem adom magam és a libidómmal nem fogok tudni mit kezdeni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.