Szinte hihetetlen, hogy még mindig vigyorgok, mint a tejbe tök!
Már lassan egy hete tart ez az állapot.
És ma este belépett a lábam közé...én pedig a lehető legjobban hozzásimultam.
Nem maradtam a második órán...szaladt is utánam, hogy csak a mosdóba megy...de azért csak megkérdezte, nem maradok?!
Nem...majd máskor! Kevés fiú van, akihez szívesen hozzábújok.
De tudom, hogy tudja, hogy Ő azon egyike.
Ma este a metrón hazafelé a telefonomat nyomkodva és közben mosolyogva egy pasi elém áll és megkérdezi, hogy én a Szabó Katika vagyok!?
Néztem rá, zavaromban még jobban mosolyogtam, szeme csillog és rebegi tovább, Szabó Katika vagyok!?
Leesett, hogy valakivel összetéveszt.
Rázom fejem és már nagyon vigyorgok.
Zavarában, hogy összetévesztett vagy, hogy nem tudta meg a nevem, mert nem vágtam rá automatikusan a sajátomat...gyorsan le is szállt.
Ott maradtam csodálkozó tekintettel, környezetem fürkésző szemei kereszttűzében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.