...2 nap alatt ez nem kis teljesítmény.
Azért tudtam termelni. Mindig is szerettem írogatni, ami nem baj, csak ha ez ember tallózni akar, vagy áthelyezni egyik helyről a másikra, ami ráadásul nem kompatibilis...na akkor aztán van macera.:-)
Pár napban, míg másolgattam sok minden nem történt.
A barátnőjével éppen chetelgető (Úriembernek nem nevezném) emberke természetesen nem jelentkezett, azóta sem.:-)
Mily meglepő!?:-)
Mr.Eszes helyzetéből kifolyólag nem egyszerű, itt csak szerető tudok lenni, de nem is érzem, hogy másra vágynék.
Isteni volt bújni, gyengédséget adni és kapni, kiskifliként karjaiban aludni...de ennyi.
Neki meg van a családja, amiért jobb ha most inkább harcol, mint hogy élvezze a társaságomat.
Ott leszek mellette, vele ha kell és szüksége lesz rám, de nem fogom zargatni és a magánéletébe nem akarok belelépni.
Mindenkinek meg van a maga keresztje, az Övé is meg van, de azzal neki kell megküzdenie, az nem az én felelősségem és terhem.
Jelen pillanatban becsuktam a loboxos naplóm ablakát, nem engedek betekintést nyújtani és nem vagyok hajlandó feltölteni magam, csak azért, hogy ott lógjak a nagy semmire.
Személyes ismerkedés a legfontosabb...vallom...még mindig!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.