...mindenesetre ebédidőben jól összevesztünk a kolléganőm/barátnőmmel.
Ő tavaly nyáron költözött el a 13 éves kapcsolatából...hogy miért, az talán most nem is érdekes.
Ha azt mondom, hogy mert úgy érezte kevés már neki a pasi, akkor valahol az igazságot súrolom.
Nos, elköltözött, de rendszeresen visszajár a sráchoz, annak ellenére, hogy érzelmileg nagyon nehezen élte meg a lány elköltözését.
Jeleztem, hogy ez nagyon nem szerencsés és felelős valahol a srác érzelmeiért és annak hangulati ingadozásaiért.
Szerinte meg nem, az ex felnőtt ember el tudja dönteni, mi jó neki és mi nem. És én ne pakoljak rá semmiféle felelősséget.
Hm...ez igaz is lenne, ha nem full szerelmes lenne még a fiú belé és nem reménykedne még valahol legmélyén, hogy vissza tudja forgatni a dolgokat.
Bízik abban, hogy ha fejlődik, ha változik, akkor a lánynak talán ismét kell.
Nos, én elmondtam a véleményem, ha neki szex kell, akkor önző módján vegye el, de ne ettől a fiútól, ne használja már ki...visszaél a helyzetével.
Fel volt háborodva.
Én is fel voltam háborodva, mert ezt senki nem teheti meg a másikkal...tették már velem, szar volt, tették már vele alig fél éve (se!) és szenvedett tőle, mint a kutya...akkor ne legyen már ennyire csőlátó és önző, ne basszon már ki egy másik emberrel.
Fejlődést akar, akkor kezdje magán...ne visszanyúljon a múltba, mert az kényelmes és biztos, hanem lépjen az ismeretlenbe!
Nagyon összevesztünk, nem érti én miért élem meg ezt ennyire hevesen, hogy szinte bántom. Nem értem, miért nem érti, hogy azért érzi bántásnak, mert igazam van, csak hazudik magának, hazudik nekünk, hazudik az exének és az exe is hazudik neki és saját magának.
Ez egy színház!
De jó így nekik, akkor én miért kérem Őt számon!?
Valóban, valóban jó így neked? Akkor mi a fenét keresel az albérletben? Miért nem mész vissza? Jaaa...mert nem fejlődik. Banyek, majd ha érzi a szükségét fog is változni, de akkor már Te rég elvesztetted Őt!
Mérges, mert kimondom ezeket a gondolatokat.
Mérges vagyok, mert nem akarja meghallani (sem!) miről beszélek, nem hogy elgondolkodjon.
Mérges vagyok, mert nem játszhat egy érzelmileg függő, kiszolgáltatott emberrel.
Délután rácsörögtem...beszéljük meg munkahelyen kívül.
Most Ő még nem tud, túl indulatos, túl sértett.
Hm...ha az igazság fáj, arról nem én tehetek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.