...azt hiszem, nem több!
Ha valaki 5. randis...és még ha kivételt is tesz...akkor is eljön az a pont, mikor nincs tovább.
Így most lehet azt mondani 4+2 randi után jött el a vég.
Pedig ma pontos volt...és mégis várnia kellett rám.
A mai tali összességében egy katasztrófa volt.
Késtem 2 percet, pedig soha nem szoktam. Várt rám, pedig mindig késik.
Nem ingben volt, de a látvány hasonló...sejtettem, nekem nem szabad így látom, mert túl kellemes látvány...nem is bírtam a számmal.
De merev, kimért volt...ami az utolsó 3 talit nézve meglepő volt. Közölte fáradt.
De nem csacsogott, nem kérdezett, nem mesélt...ismét ott volt az álarc rajta...ismét falak mögött volt.
Éreztem, hogy baj van...és ezen az odabújása sem változtatott. Kissé távolinak tűnt és kötelességszerűnek. Amit soha nem éreztem rajta. Nem csomagolt össze, nem puszilt, csak nézte a tévét, bár átölelt.
Kicsit később azt éreztem megérkezett...ismét puszilt, ölelt, játékos volt.
De valami mégis megváltozott.
Hiába szombat...nem alhattam ott. Más, azért mert kocsival megy, vagy mert nincs éjszakai járata, ott alhat.
Hát...ez azért hajnal 1-kor elég mellbevágó élmény.
Mivel sok minden más volt, s inkább negatív értelemben, így begörcsöltem, tudtam ez az utolsó esténk.
Így a csalódottságomon, a dühömön nem tudtam másként uralkodni, mint, hogy befordultam és csendben voltam.
Szerintem érezte a feszültséget bennem, de nem szólt. Nem volt ölelkező, nem volt vicces, nem akarta oldani a feszültséget.
Kikísért mint illedelmes jó fiú...és ennyi. Nem jött sms, semmilyen kedves mondattal, gondolattal.
Nem voltam szerelmes, még talán a rajongás sem indult el ezerrel...csak adtam magam és hálás voltam minden megélt kellemes pillanatért, amit megélhettem vele/általa.
Magam lehettem, bújós cica, kicsit DÖG vadmacska, bolondos csitri, gondtalan, kacagó csajszi.
Ma elvesztettem a lehetőséget, hogy ezt újra és újra megélhessem...VELE.
Hogy mással sikerül-e?
Biztos, hogy nem.
Nincs két egyforma ember és helyzet.
Szép volt, jó volt...élveztem és BOLDOG voltam. Hálás lehetek, hogy 3 hónapig színes lehetett az életem.:-)
Most pedig...a használt zsebkendők kupaca alól kihámozom magam és alszom rá egyet.
Holnap új nap, új élet, új fejezet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.