My secret

...keveréke.

Soha életemben nem néztem még egy meccset sem végig, nem hogy én még személyesen kimenjek az őrjöngő tömegbe és 90 percet talpalatnyi helyen, egy helyben állva megnézzek.

Az élet pedig ezt az érdekes élményt hozta nekem.
Kollégák nem hagyták, hogy ne menjek velük.:-)

Szabadság tér csurig, mosolygós, felfűtött drukkerekkel.
Látszott, hogy a magyar csapat most mindenkit megmozgatott. Olyanokat is mint én, akik be vannak oltva foci ellen.:-)
De ott voltunk és drukkoltunk! Teli torokból és lelkesen.
Felemelő élmény volt. :-) Azt hiszem bántam volna, ha kihagyom.

Meccs után találkozóm volt Mr. Meglepivel. Legalábbis kedden este abban maradtunk, hogy a programomat tegyem át másnapra, mert találkozni szeretne velem.
Én is, hisz lehet, hogy a jövő heti fesztivál előtt már nem tudunk találkozni és akkor már lassan 3 hete már megint koplalok.
Viszont napközben nem egyeztettünk. úgy voltam vele, majd a meccs után akkor hívom.
A telefonom megint hozta a formáját.
Mire vége lett a meccsnek, lemerült olyan szinten, hogy életet sem tudtam bele lehelni. Töltőm nincs, kollégáimnak csak egy SIM kártyás készülék. Senkinek nincs adatbankja, energiával.
10 perces pánik és idegeskedés után használtam a józan paraszti eszemet. Ha a tér fa törzsei alcateles reklám papírokkal vannak védve, akkor kell valahol lenni egy kitelepült alcateles standnak is, ami garantálja a töltő meglétét. Nem csak töltő, de sok kis zárható dobozok, melyben vagy 30 db telefon megbízhatóan tölthető.
A probléma megoldva.
Mr. Meglepi elérve, tali megbeszélve, 20 perc múlva, már a karjaiban voltam.
Mr. Böngyörivel ellentétesen már az utcán nagy ölelés, hosszas üdvözlő csók.
Nem lakik messze a Délitől...kicsi, sötét, földszinti tipikus agglegény lakás.
De mit számít, nem akarok én összeköltözni vele.:-)
Édes, odaadó, bújós cica.
Éjfélkor eszmélünk, hogy elrohant az idő. Ahogy mondta, hogy "jézusom, már éjfél", felsejlett Mr.Böngyörivel együtt töltött talik emléke...és belém hasított, hogy most fog kidobni. Mivel neki reggel 5-kor kelnie kell.De rám nézett, majd közölte, hogy tudja nekem az nagyon korai.
Bólogattam.
Közölte, hogy akkor ad egy kulcsot, amivel ki tudok menni és be tudom zárni az ajtót.
Néztem rá megdöbbenve.
Jó, akkor hova dobjam vagy kinek adjam majd oda?
Senkinek, úgyis jössz még hozzám.

Meglepett, örültem, de valahogy nem éreztem, hogy ennek súlya lenne.
Majd meglátjuk.:-)