My secret

...zokogás tör ki belőled...azt hiszem az a "vég"!

Nem sokszor éltem meg ezt a katarzist, de nem is szeretném sűrűn.
Senkinek nem kívánom.
Mert, hogy ilyenkor nem a felemelő, felszabadító érzés rejt a szemeim sarkába könnyeket, hanem a bennem felgyülemlett feszültség, a magány, az érintés hiányának a sajgó fájdalma.
Zokogtam párnába fúrva a fejem.
Könnyem áztatta a huzatot és a testem remegett a kétségbe eséstől...bár az orgazmus jele még ott voltak a testemen, de nem tudtam magam átadni neki.

Igen, be kell lássam kezd megrepedni a kemény, határozott elképzelésemen a védő hártya.
Eddig tartott a szabadság vágy és annak élvezete?!
Bár, még most sem vágyom a hátköznapi szürkeségre, a mindennapos elszámolásra és függésre.
Szeretek találkozni a barátnőimmel, szeretek eljárni táncolni, szeretem, hogy szabadon lelkiismeret furdalás nélkül szervezhetem meg és át az életem.
Szeretem, hogy azt tehetek amit jónak látok és érzek.
Szeretek a lányommal csavarogni, mozizni...igen, én meg a mozi?!...de eljárkálunk és csacsogunk, összebújunk, osztjuk egymást, mert már jó ideje partner benne.
Szeretek Csernus doki előadásai után hajnalban hazakúszni a több órás beszélgetések után.
Szeretek sok mindent amit most megtehetek...és ezt nem szeretném elveszíteni.

De szeretném megosztani az örömöm, szeretnék flörtölni, szeretnék valakinek hiányozni, szeretném, ha valakire gondolhatnék.
Szeretném, ha időnként valakihez hozzábújhatnék.
Szeretném, ha nem a vibrátorom juttatna el a csúcsra, hanem a kedvesem nyelve, ujjacskái és a farka.
Szeretnék megizzadva összebújni és csillogó szemmel a szemébe mosolyogni.

Ezért, érzem, hogy ez most nem jó időszak az életemben.
Bár, már rég borultam ki és jó ideje nem is voltam igazán lent...de fent sem!
Talán az utóbbi jobban frusztrál, mint hogyha lent lettem volna.

Úgyhogy most megtörlöm szemeim, nózimat kifújom, vibrátoromat fiókom mélyére teszem, megrázom magam és megyek tovább.