My secret

...mert hát elrepült az idő.
Igen, 30 éve már, hogy elballagtunk az iskolából.:-)

Meglepően sokan jöttek el, meglepően majdnem mindenkit el tudtunk érni.
Ez nagyon jó hír volt, már amikor körvonalazódott, hogy mikor és kik jönnek.:-)
Ugyan a temetés beárnyékolta a hangulatomat, de a halál az halál, tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk halandóak és az élethez az elmúlás is hozzátartozik. 
Senki nem ússza meg, még mi sem!
Viszont a temetés után egy 30 éves találkozó pont arra hívta fel a figyelmemet, hogy van még élet...tovább kell lépni. Sőt...mit tovább lépni? Inkább élni kell, mert nincs időnk! 
Nem tudhatjuk, hogy mennyi van még számunka kiszabva.

Ennek fényében összekaptam lelkemet és alig vártam, hogy ott lehessek.:-)

Egyik fiú, aki a suliba emlékszem mindig ott volt a sarkamban és ejjj de sokat pöröltem vele, mikor próbálta a figyelmemet felkelteni és lekötni...hogy hagyjon már békén, menjen már arrébb, ne koslasson már a sarkamban, ne sztorizzon, ne akarjon vicceket mesélni...nem látja, hogy én másokkal beszélgetek?
(nem látja, hogy más valaki(k) kötik le lányos figyelmemet?!)
Nos, ez a fiú pár éve házassági válságban volt...én pedig akkor költöztem albérletbe, számomra teljes újra indulás és szabadság illata csapta meg az orromat. Akkor szülinapomon meglepett magával.
Hagytam neki, hogy varázsoljon, hogy Férfi legyen mellettem, holott otthon eltaposták.
Hagytam, hogy akkor éjszaka karjaiban megéljem a gyönyör minden percét. Hagytam, hogy talán revansot vegyen gyermekkorunk elutasítása miatt. 
Adott és kapott olyan élményt, melytől megriadt, hogy a felesége mellett nem érzi magát ennyire "otthon".
Soha többet nem találkoztunk, csak egy hónapra rá a szülinapján köszöntöttem, visszahívott, beszéltünk pár percet, de tudtam, ez volt a búcsú. 
Ez csak egy kis kitérő volt az életében, neki elégtétel, kis önbizalom növelő, nekem pedig egy ajándék volt az az este.
Nos, ez a fiú tali előtti napon felhívott, hogy menjünk együtt az osztálytalálkozóra, értem jön. Korábban felvesz és még beszélgetni is tudunk.
Örültem neki, bár tudtam, kedves gesztus, de nem a Nőnek szól.:-)
Így is volt, a kocsiban ugyan gyors léptekkel átvettük, hogy kivel mi történt az elmúlt pár évben, de nem volt bizalmas, nem volt kis "kedves", baráti volt. És távolságtartó mikor a házasságáról kérdeztem. Láttam, éreztem, hogy hazudik...Csernus előadások már annyira kiokosítottak, hogy lássam mikor művi az a "jól vagyunk, minden rendben, minden szuper" mondat.
Nem kell ismerni az illetőt, hogy lásd, hazudik.
Engem nem zavar...de vajon Ő is tudja, hogy ezzel magának okoz problémát?:-)

Na de a tali.:-)
Ez a fiú végül egész este került, nem tudtam eldönteni, hogy hazafelé is számíthatok rá, vagy sem?!

Viszont ott volt mind a két "szerelmem".:-)
Az egyikkel 20 éve az első osztálytalálkozón már találkoztam...és kiábrándultam, mert egy sótlan, kimért, nagyon karót nyelt emberke lett. De a másik hatalmas mosollyal, nagy öleléssel és szorongatással fogadott.
Vibrált az ember és vibrált a levegő közöttünk.:-)
Beszélgetések, élettörténetek hallgatása és döbbenten érzékeltem, hogy mennyire házasok, mennyire szülők...és mennyire elfáradtak, fénytelenek.
Mikor visszakérdeztek, hogy és én velem mi van, család, gyerek és ugye kiegyensúlyozott kapcsolatban vagyok, mert nagyon jól nézek ki és szinte kicsattanok...akkor meglepetést okozott a válaszom.
Szinglie nő vagyok!:-)
Élem életem és nagyon jól érzem magam így a bőrömben.
Valakinek a szemében féltékenység csillant meg, van akinek értetlenség, hogy lehet boldog az ember pár, társ nélkül?! Van aki pedig láthatóan kapott volna az alkalmon, egy NŐ, aki felvállalja, hogy szabad és független és bizonyára nem veti meg a kalandokat, ha ennyire kis vibráló egyéniség, neki is kell ebből a töltettségből...kell neki ez a Nő.:-)

Azt hiszem minden Nő életében hatalmas energia dózis, ha azt érzi, hogy keresik a tekintetét, a figyelmét, a kegyeit és körülötte dongnak.
Uram bocsá, még be is próbálkozik, mert Ő is szingle és az ágya üres azon az estén.

Az időnk kevés volt, 23.00-kor kirugdaltak minket az étteremből.
A nagy szerelmem józan volt és várta a testvére, mint gardedám...mert külföldön él és a párja otthon maradt.
Nehéz volt a búcsú, még 3x oda jött, megölelgetett, bújt volna, de nem lehetett, kicsi a világ és egyik lány valamilyen rokoni viszonyban van a fiú párjával. Nem kell neki családi botrány és háború, csak azért mert nosztalgikus érzések törtek ránk és most a szexualitásnak bátrabban adtunk volna hangot, mint 14 évesen.
Elment, "haza".
Mi pedig páran, még egyik lány lakásán after partyztunk. Ahol a szemek már nem figyeltek, ahol nem volt a "házi asszony" tekintet és nem érezted azt hogy helyesli vagy sem, azt hogy önfeledten ismét tiniként viselkedtünk...tét nélkül.
Senkit nem zavart, hogy összeölelkezve, vagy a combján átvetve ülünk kezünk egybefonódva, hol egyik fiúval, hol a másikkal. Senkinek eszébe sem jutott, hogy akkor most a buli kurvája vagyok, mert akár bármelyik fiú megdughatna, mert tudtunk, hogy felnőtt emberek vagyunk és ez most nem arról szól. Egyszerűen bátran és szabadon örülünk egymásnak...

Egy fiúnak volt esélye ezen valamit is változtatni, akire azt lehet mondani...jééé...miből lesz a cserebogár?
De Ő nagyon berúgott mert nem ugrottam neki az első szóra...nem mentem vele azonnal az étteremből vele a lakására, hanem elmentünk még az after partyra. 
Ha belegondolok, teljesen érthető volt a reakciója és hogy piához nyúlt.
Ő volt az osztály kitaszítottja.
Később csatlakozott hozzánk, nehéz volt beilleszkednie, zene suliból jött, voltak érdekes, feminin mozdulatai. Így sem a fiúkhoz nem tudott csapódni, sem a lányokhoz, akik meg a pufisága miatt kerülték.
Volt benne egy fokú antiszociáltság is, aminek köszönhetően még furibb volt és kerültük.
Most egy meglett férfi lett, lefogyott, volt kisugárzása és a vesztesek teljes lazaságával tarolt nálam az elején.
De a lerohanás megriasztott, kéziféket húzatott. 
Ezt viszont vélhetőleg a régi emlék által csalódásnak élte meg, hogy most is kosarat kap tőlem. Na ná, hogy italba folytotta bánatát. Pedig, ha tudná...:-)

Végül hajnal fél 5-kor az apukák magukhoz tértek, hogy bizony másnap...mit másnap, pár óra múlva indul a nap és gyereknap lévén nekik helyt kell állniuk, bár egyik sem tudta ebben az állapotban miként és hogyan?!

Hős lovagom végül felnyalábolt és ahogy hozott, úgy is vitt haza.:-)

Istenien éreztem magam.
Tét nélkül fürödtem a férfi energiákban, lányokkal (akivel lehetett és nem volt sótlan féltékeny picsa) jót beszélgettem.
Nosztalgiáztunk és megállapítottam, hogy ugyan duci vagyok és nem leszek már nagyon vékonyabb és fiatalabb, de a kisugárzásom még elég erős és ez nagyon fontos!:-)