...egy okos telefonom.

Minap meglepett a sors, vagy a szolgáltatóm (minek is nevezzem?!) egy ilyen kis helyes kütyüvel.
Mert ám szerettem volna jó ideje, de azt gondoltam...drága is, meg minek nekem?!
Aztán rájöttem, hogy nem is lenne olyan rossz nekem.
Jönnének a mailek, meg újból naplózhatnék, sőt olvasni is olvashatnék, ha már nincs readerem, sőt...költséget is csökkenthetnék, hisz van már viber, na meg akkor lehet felmerészkednék a facebookra is?!

Nos, jött a lehetőség és én éltem vele.

Rájöttem, okosabb mint én, vagy...én nagyon hülye vagyok ám hozzá, így, első ránézésre.
Mert, hogy annyi beállítási lehetőség van és már el is felejtettem, hogy azt hol állítottam be és amazt meg hol is láttam?!:-))))))))

Barátságunk napok alatt elég szorosra fonódott.:-)
Már a vibert kellemesen, gyorsan, napi szinten használjuk. Igen, én használom, Ő meg elpirul. Mert, hogy még nincs hozzá szokva a kicsike, hogy ez azért az életem egy kicsi sötét, titkos zege-meg-zuga.
Odáig még nem jutottam, hogy akkor blog és regisztráció s irány a tömegpszichózis. Mert az arckönyvnek nem adom magam könnyen. Ellenállok, de nagyon erősen.
Utálom, kimondom, mit kerteljek...igen, utálom.

De ez a csöppség már felvillanyoz, és látom mindenki nyomja, használja...csak én nem.
Hm...lehet, nem is fogom...még meggondolom...1000x.:-))))

Viszont olvasok reggel délben és este.
Csak a szemem nem bírja már, bármennyire energia takarékosra, gyenge fényerőre teszem, ez még sem e-ink.:-(
Marad a kívánság: JÉZUSKA, kérlek hozz nekem egy Amazon-Kindle-t.:-)

Szóval...megyek, még játszom egy kicsit vele....csipog itt, csipog ott....és költséget csökkentek.:-))))