...van a lelkemben.:-)
Hogy miért? Kitől, mi által?
Nem, nem kell semmi ilyesmire gondolni.:-)
Van úgyhogy az ember életében eljön a harmónia, minden külső tényező nélkül is.:-)
Azt gondolom, hogy ez az igazi "flow", amikor nem valami vagy valaki hatására kerülünk abba az euforikus állapotba, hanem csak...a semmi miatt.:-)
Az év elején mindenhonnan az jött, találjam meg az egyensúlyom, a lelki békém. Hm...azt hiszem sikerült.
És ha ez az, akkor nem is olyan nehéz.:-)
Csak nem kell elvárni, nem kell akarni, nem kell görcsölni, nem kell függni senkitől és semmitől...nem kell a "ha majd azt elérem, majd akkor boldog leszek" elméleteket gyártani.
Simán csak élni kell a napjaidat, örömmel, felfedezően, észrevenni, hogy miben találod meg azt a kis pluszt, ami a tegnaphoz képest másabb és megmosolyogtató.
Hogy a lelkem mosolyog és kacag?...igen, sűrűn érzem ezt.:-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.