My secret

Folytatnám a könyv által nyert ismereteimet, véleményemet, beszámolómat.

Második szeretet-nyelv: MINŐSÉGI IDŐ

A „minőségi idő" azt jelenti, hogy osztatlan figyelmet szentelünk valakinek. Ha egymás mellett ülünk a kanapén, és tévét nézünk, a műsor áll figyelmünk középpontjában, nem pedig a házastársunk. Kapcsoljuk ki a tévét, és nézzünk egymásra, miközben beszélgetünk. Elmehetünk kettesben sétálni, vagy beülhetünk egy étterembe, ahol remekül lehet beszélgetni.

1. Együttlét

„A minőségi idő lényege az együttlét. Ez nem csupán fizikai közelséget jelent... Az együttléthez nélkülözhetetlen az egymásra fordított figyelem.

Lehet két ember ugyanabban a szobában, egymás közelében, de ez még nem feltétlenül együttlét.
Az együttléthez elengedhetetlen az egymásra irányított figyelem.”

Jujjjj, hányszor, de hányszor morgok azért, mert azt a kib@szott tévét nem lehet kikapcsolni, illetve fordítva, azt mindig be kell kapcsolni!
Nagyon utálom!
És igen, nekem szükségem van a rám fókuszált figyelemre.

2. Meghitt beszélgetés

„Akárcsak a szóbeli elismerésnek, a „minőségi idő" nyelvének is számos változata lehetséges. Az egyik leggyakoribb „nyelvjárás" a meghitt beszélgetés.
Ezen azt a bensőséges párbeszédet értem, melynek során két ember meghitt és zavartalan légkörben megosztja egymással élményeit, tapasztalatait, gondolatait, érzéseit és vágyait. A legtöbben, akik arra panaszkodnak, hogy házastársuk nem beszélget velük, nem arra gondolnak, hogy a másik soha nem szól egy szót sem. Arra utalnak, hogy társuk nem szán időt a figyelmes és bizalmas beszélgetésre.

A meghitt beszélgetés nem azonos az első szeretet-nyelvvel.

Az „elismerő szavak"-nál az a fontos, amit mondunk, itt viszont a másik meghallgatásán van a hangsúly.

Kérdéseink azt az őszinte érdeklődést tükrözik, hogy jobban megértsük gondolatait, érzéseit és vágyait.

Megszoktuk, hogy a problémákat elemezzük és megoldásokat keressünk rájuk. Elfelejtjük,

hogy a házasság kapcsolat, nem pedig egy megoldandó probléma vagy egy elvégzendő feladat. A házastársi kapcsolatban együtt érző és értő meghallgatásra van szükség. Csak akkor kell tanácsot adnunk, ha társunk ezt kéri tőlünk, de akkor sem lekezelően.”

Igen, ezt a panszt én is sokszor kimondom....mert soha nem beszélgetünk.
Ő meg mindig visszavágja a fejemhez, mert neked a storizás, vagy csak a mindennapi témák, felületes csivitelések. Neked mindig a problémákról kell beszélned. Nem lehetne néha könnyedebb beszélgetést folytatni?
Hm.....de, de akkor nem beszélgetünk! Akkor esélyem sincs, hogy megtudja, miről mit gondolsz!

3. Tanuljunk meg beszélgetni

„Ha a feleség szeretet-nyelve a „minőségi idő", ezen belül pedig a meghitt beszélgetés, akkor mindaddig nem lesz tele a szeretet-tankja, amíg a férje nem osztja meg vele gondolatait

és érzéseit.”

Na és akkor itt ez a téma, ami az előbbiből folytatódik.
Ha nem beszél magáról, a benne zajló dolgokról, a valós belső világából nem ad ki egy kicsit, akkor a beszélgetés, nem BESZÉLGETÉS, hanem csak csivitelés. Fölösleges, üres csacsogás.
Szükségem lenne, hogy adjon magából....amondandója ne általános okosság legyen a problémákkal kapcsolatosan, hanem konkrét érzelmi, értelmi megnyilvánulás. De míg falak mögött mozog, csak közhelyek lesznek.

4. Személyiségtípusok

„Két alapvető személyiségtípust figyeltem meg. Az elsőt úgy nevezem, hogy „Holt-tenger".

A Holt-tengerben megreked a víz, nem folyik tovább. Befogad, de ki nem enged. Az ilyen személyiségtípusú ember sok tapasztalatot, érzelmet és gondolatot fogad be minden egyes nap. Nincs belső igénye arra, hogy megossza, amit átélt.

A másik végletet „csobogó patak"-nak neveztem el. Aki ehhez a személyiségtípushoz tartozik, az bármit lát vagy hall, azt ki is beszéli magából, legfeljebb hatvan másodperces késéssel.

Ötévi házasság után azonban a „csobogó patak" egy reggel ezzel a gondolattal ébred: „Öt éve vagyunk házasok, és nem ismerem őt." A „Holt-tenger" pedig így gondolkozik: „Túlontúl jól ismerem őt. Bárcsak alábbhagyna a szóáradat, és lélegzethez jutnék." De még ilyenkor sincs ok az elkeseredésre: a „Holt-tenger" megtanulhat beszélni, a „csobogó patak" pedig megtanulhat hallgatni.

Az új viselkedésforma megtanulásának egyik módja, ha naponta meghatározott időben, mindketten elmesélünk három dolgot, ami aznap történt velünk, s megosztjuk az ezekkel kapcsolatos érzelmeinket is. Ez a jól működő házasság karbantartásának alapvető feltétele. Ha ezt a minimális programot sikerül megvalósítanunk, idővel egyre szabadabban és oldottabban nyílunk meg egymás előtt.”

Na jó....én a csobogó patak....Ő meg a Holt-tenger!
És én mint csobogó patak kezdek elfáradni, a tenger elnyeli az energiáimat.
 

5. Közös tevékenység

„A közös tevékenység bármi lehet, ami az egyik vagy mindkét házasfelet érdekli. Nem azon van a hangsúly, hogy mit csinálnak, hanem azon, hogy miért. Az a cél, hogy közös élményben

legyen részük, és átéljék azt a felemelő érzést, hogy: „Törődik velem. A kedvemért szívesen megteszi azt, ami nekem fontos."

Sokan vannak, akik számára a szeretet ezen a nyelven beszél a legékesszólóbban.

Az nevezhető közös tevékenységnek, ami:

1) legalább az egyik fél érdeklődését szolgálja,

2) a másiknak is van kedve hozzá,

3) mindketten azért teszik, hogy szeretetüket fejezzék ki egymás iránt.”

Ezen dolgozok, de amíg csak nekem van rá ígényem, ez elég nehéz. Kicsikarni belőle egy saját ötletet elég nehéz, hisz Őt nem fogllakoztatja, hogy menjük valahova, csináljunk közösen valamit.
Közösen tévézhetnénk, és neki az teljesen kellemes porgram. Csak elfelejti, hogy amíg Ő a tév előtt elalszik, én ott fekszek mellette, teljesen magányosan.

Meg kell állapítanom....egyelőre számomra úgy tűnik, hogy nekem a "minőségi idő" az, ami hiányzik a kapcsolatunkból....és ha jól sejtem, neki meg az elismerő szavak.

Persze lehet, ha tovább olvasok más lesz a meglátásom. Most ezt gondolom! Nekem ez hiányzik!