My secret

Na ma én így éreztem magam.

Tegnap mézeskalácsot, mit kalácsot, puszedlit sütöttem.
Ma vásárlás. Pontosan 45 perccel korábban érkeztünk, mint, ahogy a boltok nyitnak. Mit nekünk korán kelés, csak mihamarabb végezzünk és még a tömeg előtt távozzunk.
Tulajdonképpen így is volt, még is azt éreztem, csak lézengek a boltok között és nem lelek örömöt a vásárlásban. De hogy is lelhettem volna, mikor én nem is vettem semmi ajándékot. Vagy amit vettünk, most akkor nevezzük ki ajándéknak? Nem erről volt szó, de ha a gyereknek jó így, mám legyen. Az a ruci tényleg dögös, és nagyon jól áll neki, de a páromnak semmit nem láttam, nem vettem, nem kért. Hogy lesz neki ajándéka? Sem időm, sem ötletem.
Jajjj de nehéz vele.:-(
Kirohantam volna a szabad levegőre és a frissen hullott hóban toporzékoltam volna....mond meg nekem mit szeretnél? Mivel lephetnélek meg, mire van szükséged, vagy csak mire vágsz?!
(rám nem, az biztos!)
Hazajöttünk. Vásároltunk egy jót, igaz vita után a Sparban, ha már csináltak egy ilyen jó kis akciót, hogy ma a pontjaimat megduplázták.
8000 Ft-ot simán levásároltam és a kosártartalmához csak 3.000 Ft-ot kellett adnom.:-)))
Na ez most jó, nagyon jó akció volt.:-))))
Itthon tanulnom kellett volna, de neki kezdett a függöny leszedéshez.
Segítsek?
Nem, nem kell.
Az már nem kérdés, hogy én tudok-e ettől még tanulni? Nanááá, hogy nem.
De akkor hova a fenébe menjek, hogy tanulhassak, és ne zavarjon meg senki és semmi?
A függönyt úgy mosta ki, hogy felrakás után nem tudtam eldönteni, hogy ez most ki most vagy sem?! Egyetlen egy támpontom volt, hogy reggel még simák voltak, most meg kutyaszájából ráncigáltan gyűrött.
Hiába álltam neki vasalni, csak a pumpa ment fel az agyamba, hogy már lassan ordítottam, hogy mi a fenének talál ki ilyen baromságot nekem, ha én nem akarom.
Mert én nem akartam!! Ebben Ő is biztos volt.
Most örülhet, legalább a lelke nyugodt, mert tudja, mosógépet megjárták a függönyök.
Én meg megint azt éreztem, hogy mint egy kisgyerek toporzékolnék a bennem dúló feszültségtől.

Néz rám és nem érti.
Nem érti, hogy ha meg kefélt volna a héten, nem lennék ennyire idegbeteg. Valószínű az ünnepi készülődéssel járó hülyeségeket is jobban bírnám. De így? Így mint egy hibbant pitscha hisztizek, ingerült vagyok és a végén kiborulok.

És a legrosszabb, hogy én is tudom, hogy ilyen vagyok, de képtelen vagyok nyugodt, kiegyensúlyozott, kielégített, mosolygós nőci lenni.