Minap összefutottam a lányom újdonsült választottjával. Hiába hozott nekem virágot, nem tetszik, mármint a fiú.

Hm....eddig nem sok "tartós" kapcsolata volt, de mindegyiket láttam, legalább képen.
Eddig egyik sem rabolta el az anyai szívemet.
Na jó, egyik azért maradhatott volna...bár az is dohányzott. Nem is értem, mikor a mai világban lassan már ciki a dohányzás, és a környezetünkben nem is tudok olyat mondani, aki még füstöl (kolléganőmet kivéve), akkor a lányomnak, hogy sikerül mindig bagós srácokba habarodnia?
Itt már ugye kapásból hátrányból indulnak.
Egyiknek csúnya a foga, másiknak a keze, harmadiknak nem tetszik a feje, negyedik túl nyomulós, ötödik csak azt akarja, hatodik maga sem tudja mit akar, hetedik öreg és nem hiszem, hogy téged akar, nyolcadik na menj már, ennek tuti felesége is van, kilencedik nem tudom, de nem tetszik szegény. Na itt tartunk most.
Nem tudom megmondani, hogy mi a bajom vele, de nem tetszik, nem tudom a szívembe zárni.
Talán túl nagyon akarja ezt az egészet? Talán mert szerintem valami nem gömbölyű a családja körül. Talán mert a lányomnak helyesebbet, szebbet, jobbat szeretnék.
Hiába hozott nekem virágot, hiába próbált kedves lenni, és hiába van oda a lányomért, valahogy nem tudom támogatni ezt a lamúrt.

Persze, lányom is tudja, és azt is, hogy az ELSŐ után a nagy pofára esése, igen csak mély nyomot hagyott benne...hiába mondtuk, hogy nem lesz jó vége, az a fiú csak AZT akarja, az én pici naivám nem hitt nekünk. Most meg minden pasit távolt tart magától. Eddig ugyan bebizonyosodott, hogy nem volt baj, mert utólag nem kellett a fejét a falba vernie, hogy ennek is meg volt, meg annak is.
Nem mondom, hogy ha olyan fiú jönne, akkor már nem kellene neki is az örömök útvesztőjében az orgazmust keresnie, de egyelőre ezek a bakfis szerelmek, annyira kezdetiek, annyira kis gyermeteg lábon állnak, hogy jobb ha nem a szexről szól, hanem inkább megtanulják, hogy is kell kezelni egymást.
Teljesen meglepte és nem is tudott mit kezdeni a helyzettel, hogy az udvarló vörös rózsát hozott neki. Láttam rajta majd elsüllyed a szégyenében, hogy neki azt most vinnie kell, így az átlag embertől kicsit másabb lett. Egy lány, akinek egyértelmű randija van a barátjával. Szörnyű, hogy ezen így kiakad, mikor ez lenne a normális.
Azt sem engedi, hogy a fiú meghívja moziba vagy a mekiba, vagy egy üdítőt vegyen neki.
Na nááá....mert nem szokott hozzá. Az eddigi puha pöcsüek, mint havert kezelték, akit meg kellene szerezni egy körre, és nem kapott semmi ilyen figyelmet, tiszteletet.

Ennek ellenére, még sem rajongok a fiúért.:-)
Bár nem tudom, lesz egyáltalán, aki tetszeni fog nekem?:-)
Azt mondják az apák azok, akik nem viselik el a lányuk partnerét....most akkor én apás anya lettem? :-)))